12.7 C
Cegléd
2024. június 14. péntek
spot_img

Ismét Gemenc

Voltak, akik eddig nem vettek részt még a csapattal vízitúrán és egy kicsit bizonytalanok voltak, hogy mi vár rájuk, fogják e bírni, megvárjuk-e őket, ha lemaradnak, stb.
Közben, ahogy ránk esteledett finom illatok kezdtek érződni a bogrács felől, ugyanis Jezerniczky Attila mint mindig, helyi specialitással készült. Mivel Baján voltunk halászlevet főzött. Miután mindenkinek lett vagy volt „TÁNYÉRJA”  elkezdtük elfogyasztani a nagyon finom halászlevet és a második fogásként tálalt túrós csuszát. Az esti iszogatás és tájékoztatás után szép lassan elcsendesedett a tábor.
Másnap a bőséges reggeli után a csapat néhány tagja, elment gyalogtúrázni, kisvasutazni, mi pedig elfoglaltuk helyünket egy buszon, mely az indulási pontra szállított bennünket.
Megérkezésünk után mindenki kézhez vette a mellénykéjét és a lapátot és megkezdődött a vízre szállás. A Dunán nagyon könnyen, azt lehet mondani, hogy szél és hullámmentesen tudtunk átkelni, és a magas vízállás miatt átemelés nélkül megérkeztünk a Grébeci ágba.
Most minden olyan más volt. Az ág szélessége főleg az elején bőven a duplája volt, ahol anno sétálgattunk az minden víz alatt volt.  Szép csendesen haladtak a kenuk befelé az ágon, csak a gemenci kisvasút zaja verte fel a csendet. Jóval tovább tudtunk beevezni, mint az alacsony vízállásnál, de most sajna nem volt állatos kalandunk. A víz nem volt olyan tiszta és csendes, sok uszadék ághulladék és levél volt a felszínén. 
Időnként gémek, kócsagok repültek fel innen-onnan és még szarvasbőgést is lehetett hallani. 
Sajnos az idő szorítása miatt vissza kellett indulni az ágból, mert még várt ránk a túra másik része a Rezéti Holt Duna ág. Ebbe az ágba a vadászati szabályok miatt időben oda kellett érni, mert félő volt, hogyha későn érkezünk, akkor nem engednek minket benne evezni. Ezért sietve tértünk vissza a Dunához. A Veránka szigeten lévő Erzsébet szállodánál elfogyasztottuk elemózsiánkat és sietve tovább eveztünk a Rezéti ágba. 
Az ág kezdeténél egy nagy kotróhajó végezte személyzetével a feladatát. Ahogy egyre beljebb haladtunk az ágon a hajó zaja hamarosan elnyomódott,
Az ősz már itt is jelezte közeledtét, a fákon színesedtek a levelek.  A magas vízállás itt volt igazán látható. Az erdőt rendesen elöntötte a víz. Ahogy tovább eveztünk feltűnt a vízen egy másik túra csapat viszonylag nagy létszámmal, akik a halásztanyánál voltak elszállásolva. 
A halásztanya is egész más látványt nyújtott, mint két évvel ezelőtti tavaszi túránkon. Emlékszem milyen magas partszakasz volt régen, most pedig jóval kevesebb száraz terület maradt. Az idő sürgetett, ezért most nem volt rövid idő után folytattuk utunkat bajai táborhelyünk felé. Eljátszadoztunk a visszhang erejével, majd szép lassan kiértünk a Dunára.
Bajára visszatérve a társaság, Attila Fácán levesét és vaddisznó pörköltjét falva pihenhette ki a nap fáradalmait. Éjszaka a szél felhőket hozott felénk. A kora reggeli zivatar után szemerkélő esőben fogyasztottuk el reggelinket, abban bizakodva, hogy a felhők tovább állnak és ismét vízre szállhatunk. A csapat kicsit megfogyatkozott, a tegnapi evezősök közül néhányan kirándulni indultak. Az időjárás kedvezett a megmaradt kis társaságnak, mert szép lassan kisütött a nap. Az előző napi fátyolos idő után gyönyörű napsütésesben szálltunk vízre a Sugovica partján.
A Dunán eveztünk lefelé a Móricz Duna ág irányába. A magas vízállás miatt nehezen találtuk meg a bejáratot, melyet a térkép csak egy nagyon vékony vonallal jelöl. Ebben a csendes kis keskeny csatoronában ismét átélhettem az előző Gemenci túrám élményét. A napsütés hatására a természet gyönyörű színben pompázott körülöttünk. 
Bujkáltunk a fák és halászhálók között, kiszálltunk és átemeltük a kenukat a kidőlt fákon, szóval buli volt.  Ahogy haladtunk előre oldalt feltűnt egy nagyon nagy fa. Hamarosan megálltunk pihenni és szendvicseink elfogyasztása után a parton visszasétáltunk a fához. Egy közös öleléssel felmértük milyen óriási méretű valójában.  
Kilencen kelletünk hozzá, hogy körbe érjük. Mint megtudtuk ez a fa Magyarország eddig ismert legnagyobb törzskörméretű fája. A nagy ölelés után csapatunk visszaindult Bajára.

 

Lejegyezte és a fotókat készítette Schlauszky Szilárdné.

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

274 milliót ad a kormány a kórház vizesblokkjaira

A kormány 274,5 millió forint támogatást ad a ceglédi...

Kamerával vadásztak

Többek között Cegléden tartotta akcióját a rendőrség – a...

Életmű díj

Nagy megtiszteltetés érte a ceglédi fotóséletet: a Magyar Fotóművészek...

Egy ceglédi vagon életútja

Az élet néha érdekes meglepetéseket produkál, olykor olyan helyeken...

Jakab István Csáky Andrásról

Sajtótájékoztatót tartott a Városházán Jakab István, a Ceglédi Roma...