Mostanában olyan sok volt a képzőművészeti program, hogy alig tudtam követni. Persze nem csak én: egy keddi rendezvényre igen kis számban érkezett közönség.
Elérkezett Közép-Európa kisvárosába is az az ideális állapot, mikor több lehetőség közül is választhat a művészetbarát? Hosszú távon ez elhozhatja az általános színvonal emelkedést – játszok el a gondolattal. Vagy, hogy a régimódi családi estékben gondolkodó polgár már nem otthon, hanem jobbnál jobb programokon időz. Csak felsorolásszerűen a kínálatból: az elmúlt tíz napban design iránt érdeklődők a Veterán Jármű Szalon megnyitásán, a kisiskolások a FIAM műhely munkáit látva Sárközy Erzsébet vezetésével nyithatták kerekre a szemüket. A CAE Benedek Péter Rajzköre nyáron az épített környezetet választotta témául: festettünk tanyát, névadónk egykori házát, a városközpont kevésbé ismert zugait, Gubody park szépséges részleteit, foglalkoztunk a táj művészi átírásával. Zárásképpen október 11-én Ráckevére kirándultunk, ahol a Ráctemplomot és a város szépségeit „csak” fényképezőgéppel örökítettük meg, majd ellátogattunk a Patay László Múzeumba, ahol a névadó emlékkiállításán kívül a legnagyobb hazai múzeumoktól kölcsönkért remek magyar festmények ejtettek rabul. Péntekenként immár Csurgai Ferenc képzőművész vezetésével folytatódnak a rajz-alkalmak!
Október 13-án Csók István viszonyát a nőkhöz és nőkről festett képeihez Gimesy Péter művészettörténész érdekfeszítő és szakmailag remekül alátámasztott, vetítéssel egybekötött előadásán ismerhettük meg a Kossuth Művelődési Központ és Könyvtár Kamaratermében. Másnap 17.30-kor a Kossuth Gimnázium Dísztermében Tábori László szabadidő szervező olvasta fel Tamasi Tamás gondolatait Szabó Tamás kolozsvári fotóművészről. A 81 éves alkotó meglepett bennünket azzal, hogy hagyományos riportképektől, tájképektől, a szolarizált-torzított fényképeken keresztül, a számítógépes fotómontázsig, sokféle technikával mutatta meg szülőföldjét, Erdélyt. Sajnos személyesen nem tudott itt lenni.
A kiállítás közben tudtam meg, hogy a Közösségi Múzeumban negyedóra múlva kezdődik Kiss Gábor és Varényi István kiállítása. Saját kezűleg festettek még két régi helyiséget fehérre és az elmúlt négy hónap munkáiból hoztak létre friss, lendületes, ugyanakkor az élet nagy kérdéseit is feszegető tárlatot. Gábor energiával telt képei még koncentráltabbak lettek, István képei kapcsán Caspar Friedrich meditatív tájai jutnak eszembe, a Madonna gyermekkel grafikai parafrázisa során értékké lényegül, nem véletlen, hogy pont ide helyezték el Bojtos Ádám egyetlen munkáját a „közös szemet” is .
E képek alá leülve, a két fotelben pihenve végiggondolhatnám, hol a helyem a világban és marad-e időm elmenni a következő…
