Én soha nem írtam még így le a sérelmemet, de most úgy érzem ki kell írnom magamból és meg kell osztanom másokkal is. Alapjában véve elég türelmes ember vagyok, ha orvosnál kell várakozni, megértem, hogy sok a beteg. De november 1-jén kiverte nálam a biztosítékot a ceglédi orvosi ügyelet hozzállása. Délelőtt bementünk a ceglédi ügyeletre, mert a páromnak nagyon fájt a háta és a mellkasa. Az asszisztensnő kijött, megkérdezte mi a baj, elkérte a tb kártyát és szólt az orvosnak. Ez idáig rendben is lett volna. Ezután azonban csak vártunk, vártunk, vártunk….
Hallottuk, hogy az orvos a kis kuckójában tévét néz és az asszisztensnővel jókat nevetnek. Csak éppen mi még mindig vártunk és vártunk, már 20 perc is eltelt és még mindig csak a nevetés hallatszott ki. Nekem elfogyott a türelmem, kimentem. A párom is hamar utánam jött, szólt az asszisztensnőnek, hogy ne haragudjon, neki erre nincs ideje, nem azért fizeti a tb-t. Erre az asszisztensnő: ő is fizeti a tb-t és ez neki csak a másodállása. Kérdezem én ez egy helyes magatartás egy orvostól, hogy 20 percen keresztül ki sem jön a beteghez, hanem inkább tv-t néz. Vagy az volt a baj, hogy piros betűs ünnep van, és neki is ez pihenés? Akkor szerintem nem kellene ügyeletet vállalnia! Sőt, az ilyennek nem is orvosi pályára kellett volna mennie!
Viszont szeretnék egy ellenpéldát is megosztani, mert pozitív tapasztalatom is van egészségügyben. Édesanyám a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetben volt és sajnos ott is hunyt el a közelmúltban, de az ottani ápolók, orvosok hozzáállása példamutató volt. Mérhetetlenül kedvesek, segítőkészek, készségesek voltak, akár személyesen, akár telefonon beszéltem velük. Példát vehetne róluk sok ceglédi egészségügyben dolgozó!
Cs. Andrea
A kép illusztráció!
