A baromfiudvarban fényképeztem le a 33 éves Libit jó ismerősömnél Esztikénél, a Bezerédi utcában. A képen fáradtan pihen és felém fordulva megengedi, hogy lefotózzam.
Libi az öreglány 33 év alatt sok-sok tojást tojt a világra, de nem erről híres igazán. Gazdája mesélte el a történetet: A Felház utcai gyülekezetben, gyermektábort tartottak, a kicsikkel az állatokról beszélgettek. – Gyerekek kinek van valamilyen állata? – szólt a kérdés. A gyerekek egymás után mondogatták, „nekem nyuszim, cicám, kiskutyám van, a nagypapának malaca.” Az állatok felsorolásából a liba kimaradt.
Esztike, aki segítőként vett részt a táborban ekkor megszólalt: „Nekem 33 éves a libám, beceneve Libi.” A társaság egyik tagja megjegyezte, le kellene már vágni. Esztike erre tiltakozott: ő családtag. A lelkész viccesen hozztette: ha kimúlik én fogom eltemetni. Remélhetőleg még sokáig várni kell a lelkésznek, hogy Libi lelke távozzon a másvilágra.
Libi kitartás! Te vagy az a liba, aki nem a Márton-napi pecsenyéstálban végzi életét!
Hazafelé összetalálkoztam Oszlánszki Ferenc csemői igazgató úrral, aki a falevelet söprögette a háza előtt. Elmeséltem a imént hallott esetet. Feri megjegyezte: ők is vettek az unokáknak két libát, amit nem engedtek levágni. Eddig úgy gondolta, hogy a feleségével még vagy tíz évig etetnie kell a jószágokat, de most a 33 év hallatára megrettent: Ó meddig kell még etetnünk ezt a két libát!
