A másik szolgáltatása a szállónak egy éjjeli menedékhely, amit csak este vehetnek igénybe a rászorulók, hogy ne az utcán kelljen aludniuk a hidegben. A harmadik szárny pedig, az átmeneti szálló. Ez egy 10 férőhelyes lakrész, olyan, mint egy „mini albérlet”, az itt lakók már fizetnek az ellátásért, van saját ágyuk, szekrényük. A szállón összesen 36 ágyat helyeztek el, de már most – november végén – több ember tartózkodik az intézményben, mint a férőhely megengedné. Ezért matracokat helyeznek el a folyosókon és a nappali melegedőhelyen. Az elsődleges szempont, hogy minden rászoruló védve legyen a kihűléstől, fagyhaláltól.
– Munkatársaink a krízisidőszak alatt járják a várost, illetve a hozzánk tartozó 15 települést útvonalterv szerint. – számolt be a hajléktalanellátáshoz tartozó Utcai Gondozó Szolgálat munkájáról Nagyné Gráf Éva. – A lakhatásra nem alkalmas házakból behozzák az embereket, vagy meleg ruhát, takarót szállítanak számukra, hogy átvészeljék a nagy hidegeket.
A vezető arra is kitért, hogy a szállón sok az állami gondozásból kikerülő fiatal is. Velük nagyon jók a tapasztalataik, sok munkából kiveszik a részüket a létesítményben, például ők végzik a tisztasági meszelést, festenek, rendben tartják az udvart. Jelenleg 14 fiatal rendszeresen eljár dolgozni, bejelentett munkahelyük van. Ennek ellenére is nehéz a szálló élete, mert sok olyan ember kerül ide, akik „máshová nem kellenek”: idősek, akiknek nincs családjuk, utolsó stádiumban levő rákosok, mániás depressziósok, skizofrének. Az ilyen mentálisan sérült emberekkel nagyon nehéz dolgozni, és ők azok, akik az utcán nagyon gyorsan meghalnának.
Az intézmény házirendjének egyik legfontosabb szabálya az, hogy a szálló területén tilos az alkoholfogyasztás és az agresszív viselkedés, megszegése kitiltással is járhat. Az ajtóban szondáztatnak, ha kell, egy bizonyos alkoholszint felett nem lehet bejönni. Ilyenkor megkérik az illetőt, hogy „tegyen egy kört”, és ha az alkoholszint jelentősen csökkent a szervezetében, akkor visszatérhet. A szállóra való bekerülésben kizáró ok az önellátásra való képtelenség, mert az intézménynek nincs személyzete az ilyen esetek ellátására.
Az intézményvezető mesélt a kliensek szállóról való kikerülésének öröméről és a visszaesés nyomorúságáról is.
– Szerencsére több sikertörténet is van. Úgy gondolom, az egymást támogató pároknak mindenféle szempontból könnyebb kilépni ebből a helyzetből. A másik nagy öröm az, hogy immár második éve került megrendezésre az intézmény jótékonysági vacsorája. Az idei eseményen 11 kliens tudott részt venni, ami nagy eredmény, hiszen egy ilyen esten tudni kell viselkedni és szabályokat betartani. A rendezvénnyel is az a célunk, hogy az emberek minél többet tudjanak meg a hajléktalanságról, ne legyen ez tabutéma az emberek között. Ne úgy álljanak hozzájuk, hogy ők csak rosszak lehetnek. Vannak itt értékes emberek is, van olyan lakó, aki verseket ír, és akad olyan is, aki ünnepi képeslapot készít. Magas iskolai végzettségűekkel, szakképesítéssel rendelkezőkkel is találkozhatunk a szállón. Hogyan kerültek ide? Nagyon sokan elvesztik az állásukat, és ha nincs saját lakásuk, támogató és erős családi háttér nélkül utcára kerülnek. Ne ítéljünk elsőre, mert nagyon könnyen kicsúszhat az ember lába alól a talaj. De a legtöbb itt lakó ember igyekszik kitörni ebből az élethelyzetből, mert nem adták fel. – zárta beszélgetésünket Éva.
Az intézményvezető a beszélgetésünk után körbevezetett a szállón. Ezalatt rengeteg érzés kavargott bennem, az emberi sorsokról, ítélkezésről, sikerekről, kudarcokról, a halálról és magáról az életről.
A hajléktalanszálló adományokat gyűjt, arra kérik a segíteni tudókat, hogy vásároljanak eggyel több tartós élelmiszert, vagy hozzák el már nem használt, de jó állapotú ruhaneműiket, amivel segíteni tudják a hajléktalan ellátásban levő embereket. A hajléktalanszálló elérhetőségein is várják az adományokat. (Hajléktalanszálló: 0653/369-046, Nagyné Gráf Éva: 06/30-686-2803, Utcai Gondozó Szolgálat (14 óra után) elérhető a 06/70-933-8152 és 06/70-933-8194 telefonszámon.)
Kovács Diána
