“Egy ház hátulját javítottuk a szomszéd felől. A szomszéd néni készséggel beengedett minket. Arra kért, hogy vigyázzunk a veteményeire. 11 óra felé jó illatokat éreztünk a konyhája felől. Kilépett és én modntm neki, hogy legyen szíves becsukni a konyha ajtót. Megkérdezte miért? Én mondtam neki, hogy a jó illatok irritálják az orrunkat és a gyomrunkat. De ő inkább egy-egy fasírtot, kenyeret és kovászos uborkát hozott nekünk. Megköszöntük!
Később megkért, hogy a szobáját javítsuk ki. Akkor a lakásában dolgoztunk. Ismét 11 óra felé jó illatok terjedtek a lakásban. Később kacsacombot és petrezselymes burgonyát tálalt fel nekünk. A fasírtos néni még egy rangot kivívott magának: kacsás is lett! Nemcsak a hasunkat töltötte meg, hanem a lelkünket is. Mindezt a szerény nyugdíjából.
Jó egészséget még neki: a kőműves P.J.”
Vincze Istvánné, Erzsike volt az a kedves hölgy, aki ennek az oklevélnek a megírására késztetett már öt éve. Ma a néni 75 éves! Jó egészséget neki továbbra is!
