– Elmesélte már nekünk, hogy a nyugdíj mellett foglalkozik a méhészettel. Mennyi időt vesz ez igénybe?
– A méhészkedés egy életforma és nagy szakértelem szükséges hozzá. Tudok olyan esetről, hogy valaki vásárolt méheket, mert birtokolt legelőt, mezőt és a réten sok virága volt, viszont a méhészeti tudása hiányzott, körülbelül 2 év alatt elpusztult az összes családja. A kérdésre visszatérve ez egy rendszeres elfoglaltságot jelent, hiszen a nyári időszakban állandó jelleggel, a méhekkel kell foglalkozni, télen pedig az előkészületi munkák folynak úgy, mint a kaptárokat javítása, a keretek gyártása. Nekem nem telik el, egyetlen napom sem, hogy ne méhészkednék.
– A méhészkedés könnyen elsajátítható tudomány?
– Előző évben oktattam méhészeket, akik szakvizsgát tettek. 21 résztvevője volt ennek a tanfolyamnak, akiknek többnyire már voltak méheik. Az együtt eltöltött idő alatt rádöbbentek arra, hogy nagyon összetett foglalkozásról van szó. Ez a régi időkben apáról fiúra szállt, így lehetett maximálisan elsajátítani ezt a tudományt. Én is így tanultam meg, 6 éves koromban már voltak méheim. Az, hogy valaki vesz 10 kaptárt, attól nem lesz méhész. Figyelni kell az időjárást, a növényeket, háromhetente a méheket le kell kezelni a betegségek ellen, vagy, ha hiányzik, a méhcsaládból az anya, tudni kell megoldani a problémát. Azok, akik ma Magyarországon főállásban méhészettel foglalkoznak, nagy rizikót vállalnak. Az öreg méhészek azt mondták, hogy meggazdagodni meg lehet a méztermelésből, de megélni nem, mert az egyik év hoz, a másik visz, erre az utolsó időszak jó példa az időjárás miatt. Elárulhatom, hogy a nyereség, amit az utolsó két évben termeltem, még a munkadíjamat sem hozta be. Ettől függetlenül egy igényes, sok örömet adó időtöltésnek tartom, amit semmiképp nem adnék fel.
Fotók alul: A fiatal méhész, Csernus Attila saját kezűleg készíti kaptárait
