„Lerombolták a jogállamot, kiárusították a szabadságot, feladták a függetlenséget, tönkretették a gazdaságot, elsorvasztották a kultúrát, széttiporták az önbecsülést, betiltották az önálló gondolkodást, megtörték az emberek gerincét. És gyilkoltak. Gyilkoltak minden rendelkezésre álló szóval és fegyverrel. Pusztításuk még ma is felméretlen – sőt talán felmérhetetlen.” – hangzott el a megemlékezésen. Ennek a pusztításnak a közös nemzeti emlékezetben való méltó helyre kerüléséhez pedig elengedhetetlen az emlékezés.
„Mindenekelőtt beszélgetnünk kell. Szembe kell néznünk a múltunkkal, felkutatva az áldozatokat, elmesélve a történetüket és megnevezve a tetteseket. Arra kérem önöket, arra kérlek benneteket, hogy ne felejtsünk. A kommunizmus kárvallottjai megérdemlik ugyanazt a figyelmet, mint a nácizmus áldozatai. Ez nemcsak kötelességünk, hanem érdekünk is: csak ismereteink szorgalmas bővítése, az emlékezés kultúrájának ápolása, a valósághoz és az igazsághoz való következetes ragaszkodás óvhat meg bennünket attól, hogy újra ilyen eszmék üljenek diadalt a világon.” – zárta gondolatait Takáts László.
Történelmi visszatekintésében Kávássy János történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet munkatársa a kommunista diktatúra szörnyűségeiről beszélt, amit követően az Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola tanulói adták elő irodalmi műsorukat „Búcsú Recsktől” címmel.
