Kossuth városában már az ünnep előestéjén megkezdődtek a március 15-i megemlékezések. A Református Templomkertben koszorúzás, a Szabadság téren pedig ünnepi beszéd, tárogató játék és műsor várta az ünneplőket és fáklyás felvonuláson is részt vett a ceglédi diákság. Másnap kora délelőtt vette kezdetét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 167. évfordulójára rendezett ünnepség a Szabadság téren.
A ’48-as honvédsírok koszorúzásával már szombat délelőtt elkezdődtek a ’48-as megemlékezések Cegléden. A délután folyamán került sor a Szabad Sajtó Napi rendezvényre, melynek immár hagyományosan a Kossuth Múzeum adott otthont. A sajtó képviselőit Takáts László polgármester köszöntötte, majd Zakar László, a Dél-Pest Megyei Szuperinfó felelős szerkesztője mondott beszédet. A fogadással egyidőben Kisfaludi István fotóriporternek nyílt kiállítása „Ez történt Cegléden 2014” címmel.
Sötétedéskor elindult a ceglédi diákság fáklyás felvonulása, Kossuth-nótákat énekelve. A menet a Szabadság térre érkezett, ahol Molnár László népzenész tárogató játéka várta őket. Az ünneplő közönséget Földi László országgyűlési képviselő köszöntötte. „Nincs még egy olyan ünnepünk, amely iránt ennyire régóta és egységesen rajongana az egyébként szívesen széthúzó magyar nép. Ebben a forradalomban testesül meg minden szép és jó, amit a magyar mutatni szeretne magáról a világnak. 1848-ban Magyarországon is virágba borult Európa tavasza. 1848 a bizonyíték arra is, hogy ha kell, akkor igenis képesek vagyunk összefogni, származása, vallásra, anyagi helyzetre való tekintet nélkül egy emberként cselekedni, egy zászló egy táborban. A forradalom és szabadságharc hősei között szegények és gazdagok, parasztok, polgárok és nemesurak egyaránt voltak. Olyan emberek, akiket békeidőben több minden választott el, mint ami összekötött, de akik félre tudták tenni a sérelmeiket, amikor hazájuk hívó szavát lobogta a zászló, pergette a dob, harsogta a csatakürt.” – hangzott el az ünnepségen.
Ezt követően a Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola diákjai adták elő „Petőfi szelleme él” című ’48-as irodalmi műsorukat az Összerázó Népi Zenekar kíséretében. Március 15-e előestéje a Kossuth-erkély megkoszorúzásával ért véget, ahol a pártok, intézmények és egyéb szervezetek képviseletében helyezték el a kegyelet virágait.
Másnap reggel térzenével és toborzóval várták a megemlékezni vágyókat városunk főterére, ahol a Ceglédi Fúvószenekar jóvoltából csendültek fel az ismerős ’48-as dallamok. Idén a Nemzeti dal című költeményt Őze Áron, Jászai Mari-díjas színművész szavalta el, ezt követően Takáts László polgármester mondott ünnepi beszédet. „Amikor a nemzet halálának szele fújt át az országon, mindannyian – legyen paraszt, polgár vagy nemes – félredobták sérelmeiket, és ugyanannak a dobnak a szavára meneteltek az ellenség ellen. Mert szabadság és függetlenség nélkül ország, állam és főképpen nemzet nem létezhet. Az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján ezt a harcos összefogást ünnepeljük. Azt az egységet, amit annyira sokszor hiányolunk a mindennapjainkból.” – fogalmazott Takáts László, aki hozzátette: 1848 ismert és ismeretlen hősei jól tudták ezt, ezért halállal pecsételt életművük halhatatlan.
Mint mondta: szabadságharcuk csak a csatatéren bukott el. Áldozatuk azonban megmentette a hazát, és benne minden leendő magyart. „A márciusi törvények a szörnyű megtorlás után is elpusztíthatatlannak bizonyultak. A szabadság magja kicsírázott, és szárba szökkent, minden nappal magasabbra nyújtózott a függetlenség Napjának fénye felé, és növekedését semmilyen gonoszság nem állíthatta meg többé. A nemzet újjászületett. Az 1848-as hősök példamutatása adott erőt azoknak, akik 1945-ben, 1956-ban és 1989-ben is szembeszálltak a külső és belső ellenséggel, akik a nemzeti összetartozás eszméjétől hajtva, az áldozatot követelő munkától sem megriadva újra és újra felépítették a romokból ezt az országot. Nemcsak azokra kell emlékeznünk, akiket névvel és hősi anekdotákkal megőrzött a történetírás, hanem a névtelen jobbágyok, polgárok és nemesek százezreire, akik, ha kellett, kétkezi munkával, ha kellett, szóval, ha kellett, fegyverrel védték meg a haláltól közös családunkat, a magyar nemzetet.” – hangzott el az ünnepségen.
Az ünnepi műsorban a Patkós Irma Művészeti Iskola növendékei léptek fel, akik ünnepi gondolatokat adtak elő „Előre hát mind, aki költő” címmel. Őket pedig a Kürtös Táncegyüttes előadása követte. Idén a Gubody-díjat – melyet most is az ünnepségen adtak át – az egykori katonatiszt, valamint a rendszerváltás után városunk alpolgármestereként is tevékenykedő id. Fésűs Ferenc kapta. A megemlékezés végén a Kossuth-szobrot koszorúzták meg a Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőr Egyesület közreműködésével.
