Eltelik egy-két hét, semmi. Telefon: hol késik már a tuti vevő? Hááát, vevő az van, de sokallja az ingatlan árát. Puff neki! Tetszik érteni? Nem szerződéskötés előtt mondja meg, hogy irreális az ár, bár lehet, hogy ő sem tudja, hiszen csak néhány hete (hónapja) „ingatlanos”. Minden esetre sikerült elkötelezni az eladót néhány hónapra, addig még bármi lehet, talán még rá is lehet beszélni, hogy adja olcsóbban.
Másik tipikus eset. Egy ügyfelem a megbízási szerződésünk megkötésének harmadnapján egy névkártyát nyújt át. Vadonatúj cég a városban, az értékesítője – kézzel – nagyjából ezt firkálja a névjegyére: „Tudomásomra jutott, hogy eladó az ingatlana. Van érdeklődőm, aki pont ebben az utcában keres lakást, ha aktuális keressen!” A megbízóm értetlenkedik, honnan a csudából tudják ezek, hogy eladó? Egyszerű. A honlapunkon előnézeti kép, a leírásban megadva az utcanév. Nálunk ez a szokás, tájékoztatjuk az érdeklődőket. Gondolom, tetszik a honlapunk a hölgynek – nem csodálom, szerintem is jó – biztosan azért látogatja. Az, meg sem fordul a túlképzett fejecskéjében, hogy amit ott lát a kínálatban, azok már más ügyfelei.
Félreértés ne essék, létezik olyan adatbázis, ahol az ingatlant kereső partnereinket tartjuk nyilván. Nekünk is van ilyen, beszélünk is róla a tulajdonosoknak. Tuti vevőnk viszont nincs – sajnos. De vígasztal a tudat, hogy másnak sincs. Az viszont némiképp elszomorít, hogy sokakat be lehet csapni ilyen átlátszó trükkel, ilyen elővigyázatlanok az emberek, amikor a legértékesebb vagyontárgyukról van szó. Reményeim szerint ez a kis szösszenet is hozzájárul, hogy csökkenjen a becsapott eladók száma.
(A kép illusztráció)
