A tulipán Közép-Ázsiából, Perzsiából és Törökországból származik. Amai Isztambul, a 16. században a tulipán városa volt, gyönyörű kertjeit az idegenek csodálták. A tulipán divatja a 18. század elején érte el a csúcspontját. Tavasszal teliholdkor III. Ahmed szultán palotája kertjeiben nagyszabású tulipánünnepet rendeztek. Vázák százait töltötték meg szebbnél szebb tulipánokkal, a szultán ehhez – úgy látszik – már Hollandiából is importált virágokat.
A leírások szerint voltak kristály hagymák is színes folyadékokkal, melyeket kristály lámpákkal világították meg. A fák ágain kalitkák függtek kanári madarakkal és fülemülékkel, s versenyt énekeltek. A vendégek színben a virágokhoz megfelelően öltözködtek. Ezek a rendkívül költséges ünnepek okozták a szultán vesztét. Elégedetlen összeesküvők meggyilkolták, akiknek az volt a véleménye, hogy a kincstár nagyon kiürült.
A tulipán kereskedelmét és kultúráját Perzsiában szigorúan őrizték. Tilos volt az udvaron kívül tulipánnal kereskedni, a vétkeseket szigorúan megbüntették. A készletet és az új fajtákat pontosan leírták. A régi ismert tulipánkönyvben már 1588-ban feljegyezték a tulipánok fajtanevét.
Nagy-Britanniába a tulipán 1578-ban jutott el, mégpedig Bécsből. Fél évszázad múlva John Parkinson, a füveskönyvek ismert szerzője már több mint 150 fajtát említett. Ezeket három csoportba osztotta fel: korai, középkorai és kései fajták. A tulipán Franciaországban XIV. Lajos, a Napkirály uralkodása alatt vált udvari virággá. Az udvarhölgyek szívesen dekorálták tulipánnal mélyen kivágott dekoltázsukat. Berlin körül a 19. században virágzott a virághagyma termesztés. De az egyre terjeszkedő város bekebelezte a kerteket.
A tulipán-lázt az osztrák Habsburgok nagykövete, a francia Busbecq udvara indította el. Lelkesen tudósított ugyanis a tulipánok szépségéről és küldött néhány virághagymát németalföldi barátjának, a tudós Carolus Clusiusnak. Clusius épp ekkor nyerte el botanikus professzori állását a Leideni Egyetemen. A ritka fajták hagymáitól a tudós el volt ragadtatva. A hagyomány szerint, olyan magas árat kért a hagymákért, hogy senki sem akart vásárolni belőle. Néhány kereskedő az éj leple alatt viszont belopóztak a kertjébe és elvitték a hagymákat. Clusius annyira elkeseredett, hogy a tulipán termesztését ettől kezdve komédiának tartotta. De az ellopott hagymák megalapozták termesztését Hollandiában.
A tulipánok Európa más részén is rövid idő alatt kedveltek lettek. Elsősorban a gazdag emberek vásárolták a virágokat. A tulipán egyre drágább lett és 1634-ben elérte a csúcsot, a virághagymával való kereskedés a tulipánmánia alatt valódi spekulációs üzlet lett.
Vették és eladták, anélkül hogy a pénz vagy az áru a tulajdonosok között cserélődött volna, minden papíron történt. Ha egy kereskedő a virághagymát eladta, az volt a nagy kérdés hogy valaha látta-e azt, hogy milyen a virága. A kereslet bizonyos fajták (pl. fekete virágú) iránt egyre nőtt, ezáltal az áruk is emelkedett; a ranglista élén a Semper August állt. 5 ezer gulden (!) volt egy hagyma, amelyért Amszterdamban csatorna parti házat lehetett venni. Vagy másképp – bartell ügyletben – 2 kordé búza, 4 kordé rozs, 4 kövér ökör, 8 hízott malac, 12 hízott juh, 2 hordó bor, 4 hordó sör,1000 fontsajt, 1 ágy, 1 ezüst kehely és ruházat járt egy hagymájáért.
A tulipánhagymák kereskedése többnyire a fogadók hátsó szobájában, kocsmákban és vendéglőkben történt. Illegális volt, de mindenki tudott róla. Még gyerekeket is alkalmaztak „kémkedésre”, megtudni milyen fajták, mennyiért kaphatók. Három év múlva csendesült a tulipánmánia. Az árak erősen csökkenni kezdtek és sok kereskedő tönkre ment, 1637 áprilisában a hatóság a tulipánhagyma árát 50 guldenben maximálta.
Hollandiában alapították meg a Keukenhof (hollandul konyhakert) virágoskertet, mely mára a világ legnagyobb és legszebb „intézménye” lett. A parkot egy 15. századi vadászterületen, a grófi konyhakertből alakították ki. A 19. században Jan David Zocher kertépítész és fia tervezte át a 32 hektárnyi virágoskertet, melyen ma közel száz fafaj és száznál is többféle nemesített tulipánfajta pompázik. A Keukenhof kerteket 1949 hívta életre a város polgármestere, hogy a hollandiai és európai virágtermelők bemutathassák termékeiket, illetve a virágbörze elősegítse a holland exportot.
