Igen, csak „Jóskaként” emlegetik a költőt, akinek tiszteletére a hatvanas évek végén a ceglédiek kocsmát neveztek el és működtettek akkora sikerrel, hogy mára már legendává vált. Mint ahogy számtalan anekdota született a költő személyével kapcsolatban is, amik most leporolva, kifényesítve, a kocsma történetével együtt újra felidéződnek a kvaterkázás során. Mert az történik itt: kötetlen beszélgetés múltról, irodalomról, versekről, programokról, egy tehetséges költőről, a Berda kocsmáról és vendégeiről…
A hozzászólások nyomán egyre tisztul a kép, és hamarosan előttünk áll a mindig rövid nadrágban járó, természetimádó Berda József – Kassák Lajos, József Attila és sok-sok nagynevű költőnk, írónk által ismert és elismert barátja – szeretnivaló költői és emberi arcképe… És már a fiatalabbak is értik, miért „berdajóska” ő annak ellenére, hogy nagyon sok komoly verset tartalmaz a hagyatéka, amelyekből ízelítőt is hallhatunk Harsányi Gábor tolmácsolásában.
Amolyan XX. századi vagabund-költő volt ő, imádta az evést, ivást, ódákat írt a kövér nőkhöz, de az olykor szabadszájúságba hajló testi-lelki szerelem, az erotika is fontos része költészetének, mint ahogy a humor, aminek a forrása igen gyakran a reménytelenség.
„Csak csupasz valagam volt a vagyonom mindig
s a jövőben is ez lesz vagyont-adó vigaszom.
Az én boldog világom nyilván a túlvilág lesz,
onnan a világot nyugodtan leszarhatom.”
(Berda József)
A vidám anekdotázást Dr. Hajdu Endre, a Róna Vendéglátó egykori igazgatója, a Berda kocsma „szellemi atyja”, létrehozója kezdi, a múlt- és „szellemidézés”-ben segítségünkre van Huszár Tamás, az akkori üzletvezető és programszervező – aki sokszor önálló estekkel is fellépett – fia, és persze Baranyi Ferenc, Kossuth-díjas író, költő, aki az „ifjúsági tagozat” programjainak gondozója volt Horváth Tiborné, Valika mellett és maga is gyakori vendége az író-olvasó találkozóknak.
A beszélgetés közben persze finomabbnál finomabb falatok kerülnek a tányérunkra, s mindegyikhez pársoros verses ajánlás Berdától. Mindenekelőtt a „pálinkák pazar pápája: eper!…” , majd Berda kedvenc ételei, a ceglédi töltött paprika, az erőleves csészében, a sült hús, a baracklekváros fánk, végül a kávé zárja a sort, újra egy apró meglepetéssel fűszerezve: a kockacukor Berda logós papírba csomagolva. De Berda Jóska megfordulna a sírjában, ha az asztalról hiányoznának a jóféle borok, ezekről a Kemenczés Borház gondoskodott.
Az INNOVEN Kft. kiadós ebédjét és a vidám történeteket lezárva még dalra is fakadunk, most is a fülembe cseng: „rézmozsarat vegyenek, oly bűbájosan ántik…”
Három óra körül a kocsma bizonytalan időre bezárja kapuit. A vendégek szétszélednek, de valahol mindenkinek ott motoszkál az agyában a Harsányi Gábor által ki is mondott kérdés: ma miért nincsenek már ilyen „kocsmák”?
