„Mi, Cegléden sem feledjük el azokat az embereket, akik a hazáért, a szabadságért adták a vérüket, az életüket, így már nálunk is hagyománya van annak, hogy május végén megemlékezünk róluk. Fontos számunkra, hogy van kire emlékezni, adott esetben van kiről példát venni és példaként állítani az utánunk következő generáció számára. Nekünk a fő feladatunk, hogy megőrizzük és ápoljuk a hősök emlékét, hogy a múltunk a jövő számára is megmaradjon. Cegléd Város Önkormányzata ezt fontos feladatának tekinti, s meg is kíván felelni ennek a kívánalomnak. Nem engedjük, hogy a feledés homályába vesszenek a hőseink.” – fogalmazott a polgármester.
Az „I. világháború magyar katonáinak öltözete, felszerelése és fegyverzete” címmel könyvismertetőt és történelmi visszaemlékezést Udovecz György, a szolnoki Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány elnöke tartott. „Gondoljunk csak bele 1914 június 28-tól – nem véletlenül mondom ezt a dátumot, mert hivatalosan augusztus 2-a – egészen 1918 novemberéig tartottak ezek az ütközetek és azért azt is hozzá kell tenni, hogy azután sem halkultak el a fegyverek, mert 1918 végén 1919-ben is Németország területén a hozzá tartozó területeken igen komoly ütközetek voltak.” – elevenítette fel a történéseket Udovecz György.
Az eseményen a Református Általános Iskola és Óvoda diákjai adtak irodalmi műsort, amit követően a megemlékezés az I. és II. Világháborús Emlékműnél folytatódott, ahol a történelmi egyházak képviselői tartottak kegyeleti megemlékezést. Hánka Levente református lelkipásztor és Szecsődi Péter katolikus plébános gondolatait követően az önkormányzat, a gimnázium, pártok és civil szervezetek képviselői koszorúzták meg a világháborús emlékművet.
1915-ben báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy tett javaslatot első ízben egy olyan törvény elfogadására, mely azt célozta, hogy minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. E kezdeményezéssel azonosult gróf Tisza István miniszterelnök, akinek törvény-előterjesztését a Képviselőház az 1917. évi VIII. törvénycikkben emelte törvényerőre, s tette kötelezővé a hősi emlékművek állítását. Ezt követően, ennek bővítéseként a május utolsó vasárnapját Hősök Emlékünnepévé nyilvánító 1924. évi XIV. törvénycikk emelte a nemzeti ünnepek sorába a magyar hősökről való emlékezést. Az 1925-től rendszeressé váló megemlékezéseken istentiszteletet celebráltak, imát mondtak, végezetül koszorú elhelyezésével tisztelegtek a hősök emléke előtt. A II. világháború után csak a rendszerváltozást követően nyerhette vissza eredeti jelentését az ünnep.
(Fotó: Kisfaludi István)
