– Miben lehet reménykedni?
– Ahhoz, hogy egy felekezet meg tudjon erősödni, egy olyan nagyságú városban, mint Cegléd a hívők létszáma meghatározóan fontos. A 15-20 fős közösség még az életben maradásért küzd, amikor viszont már 50-60 fős, akkor stabilabb, heti rendszerességű hitélet indulhat be. A fennmaradást biztosítja ugyan ez a néhány fiatal, de a továbbhaladáshoz kevés.
– Ön közel háromezer zsidó hívő vezető rabbija az alföldi régióban. Mi a véleménye a vidéki zsidóság jövőjéről: hagyományőrzés lesz csupán, vagy élő, aktív közösségi élet?
– Az, hogy a vidéki zsidóságnak milyen jövője van, azt talán az mutathatja meg, hogy az elmúlt 71 évben, tehát a második világháború vége óta nincsen vidéken formális zsidó oktatás. Márpedig erre szükség van. Ha megnézzük katolikus, református testvéreinket, vagy a karizmatikus gyülekezeteket akkor egyértelmű, hogy ez elengedhetetlen a fennmaradáshoz. Márpedig ez olyan láncszemhiány, ami alapjaiban vet fel kérdéseket. Remélem azonban, hogy ez a helyzet a nem túl távoli jövőben változni fog és egy-egy vidéki helyszínen is elindulhat a zsidó oktatás.
– A zsidóság Önnek vallást vagy etnikai megjelölést (is) jelent?
– Ez örökös kérdés a sajtó részéről, hogy a zsidóság etnikum, kisebbség, nemzetiség, vagy vallás. Vegyük Izrael államát, ahol például nem csak zsidó vallásúak, de keresztény, muszlim és mindenféle hittel bíró emberek mind izraeli állampolgárok. Tehát nem zsidó állampolgárok, hanem izraeliek. Ha a magyar történelmet végignézzük, akkor látjuk, hogy a magyar zsidóság története része a magyarság történetének. Az itt élő zsidó közösség magyarnak tekinti magát és vallását határozza meg úgy, hogy izraelita vagy zsidó.
