– Kevesen tudják, hogy a fecske védett madár. A veszélyeztetettségének sok oka van, ezek közül csak az egyik – de a leginkább rajtunk múló – a közvetlen emberi pusztítás vagy zavarás a fészkeknél. A másik, hogy az új szigetelőanyagok miatt nem tapad meg a sár a fészekrakáshoz, illetve az is probléma, hogy a rengeteg vegyszer miatt, nincs elég, táplálékul szolgáló rovar a madaraknak. Szomorú, hogy kikopott az emberek tudatából, hogy mennyire hasznos a fecske, hogy szorosan kapcsolódik az életünkhöz, a kultúránkhoz, hogy a fecske magyar madár. Hiszen még mindig nálunk költ a legtöbb pár Európában.
A molnár fecskék inkább a városokban, a füsti fecskék viszont mezőgazdasági területeken, állattartáshoz kapcsolódó épületek környékén élnek. Az Osgyányi-tanyán a hajdani vályogvető gödör madáritatóként szolgál. Annak széléről gyűjtik a madarak a sarat, a tanya többi részéről pedig elhullott liba-, vagy tyúktollat, szalmaszálat, lószőrt szednek össze, amelyekből remekművű fészkeket építenek. Itt költik ki és nevelik fel 4-6 fiókájukat.
– A tavalyi különösen jó év volt, mert kétszer is költöttek. Megszámoltuk vonulás előtt őket, amikor a villanydróton gyülekeztek, egy sorban 48 fecske ült, mellettük rengeteg szállt, megszámlálni sem lehetett, feketéllett az ég. Idén is sok a tojás a fészkekben, néha megroggyan egy-egy fészek, ilyenkor fadarabbal támasztjuk alá, hogy elbírja a kis lakókat. – meséli Elvira, majd hozzáteszi a nyilvánvalót: – Nagyon szeretem a fecskéket. Vigyázzunk rájuk, legalább azzal, hogy nem bántjuk, hanem segítjük őket az életben maradásban. Szeretném, ha a lehető legtöbb fészek megmaradna, hogy a fiókák kikeljenek, felnőjenek, majd elrepüljenek délre és visszatérjenek hozzánk, az otthonukba. (Fotó: Farkas Zsolt)