Ez a törvény és a próféták.” (Mt 7,12)
A gyerekek csapatokat alakítottak ki, melyeknek vezetői a középiskolások voltak. A csapatok neveiket védőszentek közül választották, hiszen az idei év a „Megszentelt életek éve”. Második napunkon Kóspallagra gyalogoltunk és a séta közben sok érdekességet tudtunk meg a Börzsöny élővilágáról. Délután csapatvetélkedők voltak, vacsora után pedig a csapatok bemutathatták választott védőszentjüket. Korán nyugovóra tértünk, mert másnap igen nehéz túra várt ránk. Elérkezett a nagy túra napja: egész napos barangolás a Börzsöny legmagasabb pontjára, a Nagy-Hideg-hegyen keresztül. Embert próbáló, felejthetetlen kaland volt a 938 m magas Csóványos meghódítása. Többször éreztük úgy, hogy feladjuk, de mindig volt, ami továbbvigyen. „ Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” (2 Kor. 12,9)
Szerdán pihenőnap következett, ami nem jelenti azt, hogy unatkoztunk. Délelőtt buborékfestés és kincsvadászat várta a gyerekeket, délután pedig több sportolási lehetőség közül lehetett választani, pl. medencézés, röplabda, foci. Ez a nap sem telt el izgalmak nélkül, hiszen a vállalkozó kedvűek éjszakai túrára mehettek Anikó nénivel és Zoli bácsival. Ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy különböző vadakat lássanak a gyerekek, ha szép csendben várakoznak. Ötödik napunkat is a szálláshelyünkön töltöttük. Délelőtt számháború az erdő rengetegében, délután akadályverseny volt. Este mindenki lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa hangját, előadja kedvenc dalát karaoke-verseny keretén belül. Táborozásunk utolsó túrája következett pénteken. A kirándulás során bőrig áztunk, de út közben mindent feledtetett az, amikor a Nagy-Kopasz-hegyre érvén szétnézhettünk. A Dunakanyar látványa lenyűgöző volt, ellátunk Esztergomtól Vácig. Mire elzarándokoltunk Márianosztrára már gyönyörű napos időnk volt. Fáradalmainkat kipihenhettük a Magyarok Nagyasszonya kegytemplomban, énekeltünk, imádkoztunk, s elcsendesedtünk. A hazafelé út kissé megviselt bennünket, mert nagyon meleg és párás volt az idő, de mindig volt, ami továbbvigyen. Este bepakoltuk táskáinkat, hiszen másnap volt táborozásunk utolsó napja. Délelőtt ünnepélyes keretek között táborzárásra került sor. Mindenki kapott valami kis apróságot, de a legnagyobb ajándék mindenki számára az volt, hogy együtt lehetett a barátaival, iskolatársaival és élményekkel gazdagon térhetett haza. Délután elindultunk hazafelé és táborunk méltó lezárása képpen betértünk a Váci Székesegyházba, hogy hálát adjunk mindenért, ami az elmúlt egy hétben történt velünk.
Vajon, miért ilyen népszerűek a nyári táborok? Mert a gyerekek évről évre várják a túrák, vetélkedők, szobaszemlék izgalmait, a nagy nevetéseket és azt, hogy felszabadultan játszhassanak. Valamint azért, mert fontos, hogy együtt vagyunk, élményekkel gyarapodunk, lélekben és hitben megerősödve, fizikailag felfrissülve és tudásban gazdagodva térhetünk haza minden egyes táborozás után.
Köszönjük a szervezést és a nagyszerű programokat Anikó néninek, valamint a finom gyümölcsleveket a Klément Családi Borászatnak.
