31.5 C
Cegléd
2024. június 21. péntek
spot_img

Mácz István: Miért?

Aki örülni tud egy mosolynak, egy kéz érintésének, egy tiszta tekintet melegének, az már látja élete értelmét. Boldogtalanságodban nem látod életed értelmét? Örülni talán még tudsz. Bár boldogtalan vagy, örülj és az öröm életednek értelmet ad. Csak az ember tudja az élőlények közül, hogy meghal. Csak az ember hiheti, hogy örök életre született és nem hal meg hiába.
Lenni vagy érteni? – Élni vagy érteni? – Szeretni vagy érteni? – a kérdések válaszában teljes vereséget szenved az értés maga, hiszen lenni, élni, szeretni több, mint érteni. Nevetséges kérdezni, mi értelme a szerelemnek? Vajon nem kell mosolyogni, amikor a szerelemnél egyetemesebb valóságot, az életet faggatjuk, hogy miért? Ki kérdezi, miért lettem szerelmes, miért vagyok és miért éppen Ő az, aki lenyűgöz? Miért kérdezed hát, miért születtem, miért vagyok s élek?
Az élet értelme vajon az értelem élete? Miért az élet, ha haláltól sebzett? Mert a halálban ránk virrad egy új Kezdet! Miért szép a rózsa, az ibolya, az orchidea, a fehérre meszelt fal, a kék ég, a mezők zöldje? Érteni vagy látni kell-e inkább? – Miért szeretem szüleimet, barátomat vagy éppen miért nem? Képes az értelem választ adni? – Néma marad akkor is, ha életemről faggatom.
Ha az élet értelmét megtalálom, látom a Mindenség értelmét is. Akinek a világgal van baja, az önmagával nincs békében. „Lenni vagy nem lenni?” – ez itt a kérdés. Élni vagy nem élni? Ha élni, miért? Ha nem, akkor miért ne?! Gondolkoztál már azon, hogy miért ne éljél? Mennél nehezebb a válasz, annál inkább nyilvánvaló arra a felelet, hogy van értelme életünknek.
 Egyetlen vagyunk, egyetlen tehát életünk értelme is. Külön, külön. Isten álma rólunk. Ez is istenhasonlóság bennünk. Életünk legdöntőbb kérdését magunk tesszük fel és egyedül magunknak kell válaszolni rá. Több az élet melletti érv, mint az élet ellen.
 Pilinszky János egyik imádságos versében azért könyörög Istenhez, hogy adjon „párnát, puha párnát” a pusztulásnak. Még inkább könyörögjünk, hogy adjon életünknek értelmet. (S ha adott, ismerjük föl.) Hogy a csavar nem tudja, mi a célja, mi az értelme, hogy ott van, ahol van, és mily erősen szorítva hídba, motorba, űrhajóba, és nem tudja, mit és miért tartja meg, amit tartania kell, nem tudja, de ettől függetlenül nélkülözhetetlen és óriási a jelentősége, mely válasz a miértre.
Mi más dolgunk lenne, mint szeretni, tökéletesebbé válni. A többi nem a mi dolgunk. A fa nem kérdi miért, ám gyökeret ver, lombot hajt és termi gyümölcseit. A virág illatos szépségbe álmodja magát, anélkül, hogy tudná miért? Csak szeressünk és tökéletesedjünk!
Az élet rangja az élet szolgálata. Mi más lenne értelme, mint a szolgálat maga. Jól mondja, aki mondja: „mindent a gyermekeimért”, „életem a családom”, „híveimért élek”, „gyógyítok” … Az emberiség erkölcsi hősei a szolgálat szentjei: Albert Schweitzer, Kolbe atya, Teréz Anya.
Jézus nem beszélt az élet értelméről, de amint lábait mosta apostolainak, hasonló szolgálatra szólította őket.
Igent mondani az életre, IGEN az Istenre. Aki csonkítja az életet, merényletet követ el Istennel szemben, aki minden élet szíve, hiszen ő maga az Élet. A haldokló ki könnyes arccal, sírásba fulladó hangon panaszolja: elrontottam az életemet, – az élet értelméről tesz tanúságot, hiszen mihez viszonyítva rontotta el? Aki évtizedek fuldoklásától szenvedve kórházi ágyán mondotta: úgy szeretnék még egy kicsit élni, – vajon nem azért kívánja az újabb éveket, mert érzi élete értelmét?
Sőt az öngyilkos, aki elveti önnön életét, nem arról tanúskodik-e, hogy a létnek értelme van, csak ő nem találja. És hisz ő az élet jóságában, csak a sajátjában kételkedik. Erőlködve keresed életed értelmét? Az ész homályosan lát, a képzelet szárnya megtörik, az emlékezet ködbe vész, – egyedül a szív találja meg!
Érdemes-e élnünk? A kérdés páratlan nagysága abban áll, hogy oly nehéz rá a felelet.
Ha életünknek nincs értelme, akkor miért vonakodunk meghalni? Ha pedig van, halálunk sem hiábavaló! Az idős, amikor élete értelmén gondolkodik, inkább hátra nézzen az időbe, mint előre. Nézze és lássa, mi volt, mi történt vele s általa, mennyi kapcsolat és mennyi mű, ami kész, „volt” és ezért „van”! A múlt megvalósult gazdagsága inkább ad feleletet a kérdésre, mint a jövő kínálta egyre fogyó lehetőségek.
A fiatal, amikor élete értelmét keresi, előre nézzen, messze előre és ismerje föl a lehetőségeket, amelyek vele és általa valósulhatnak meg. Mennyi feladat vár rá, csak dolgozzon, alkosson, kapcsolatokat építsen és nézzen az őt magát meghaladó Célra, mely ne valami legyen, hanem valaki, aki még arra is méltó, hogy imádja.
 Mily ismeretlen a magzati létünkbe sűrűsödött őseinktől kapott múlt, amely az öröklés törvényszerűsége alapján döntő alakítója személyiségünknek – és mily ismeretlen halálunkat követő létünk, mivé válunk, odatúli sorsunk miként alakul – nos, nem naivitás azt gondolni, hogy megadatik nékünk a két ismeretlen közötti életünk, sorsunk értelmének teljes fölismerése?
Ahogyan elfogadjuk létünk előtti ismeretlen valóságunkat és amint hiszünk halálunk utáni sorsunkban – hasonlóan fogadjuk el életünk jelen állapotát és higgyünk benne.
Nem véletlen, hogy vagyok… 40 millió sperma, egyetlen pete… szerencse, hogy lettem…
Bencés pap elmélkedik arról, hogy édesanyja gyermeket akart, gyermeket, de nem „őt”, hiszen honnan tudhatta volna, milyen lesz ő és ki? Akkor tehát ki akarta ilyen egyetlennek, eddig soha-nem-voltak és többé soha-nem-lesznek? – Elgondolt életének értelme van!
Az élet értelme – maga az élet. Hiszen miért tekintjük életünket a legnagyobb értéknek? Miért elképzelhetetlen, hogy egykor nem voltunk, s miért csodálkozunk azon, hogy most vagyunk? Képtelenség „beleélni” magunkat, hogy abszolút nem leszünk. Van, aki (Jung) állítja, hogy tudatalatti világunkban nincs halálfélelem. Miért is lenne? Őstudással érzi, ősérzéssel tudja az ember, hogy nem él hiába.
Az élet pillanatokban történik. A pillanat örök (nincs múltja és nincs jövője), minden pillanat az ÖRÖK érzésnek tudatát, az örök tudásnak érzését adja.”

Többször elolvasta és e fejezetet az Olvasók figyelmébe ajánlja: ESDÉ
 

 
Az út maga? – Mácz István
Gabriel Marcel szerint az emberről úgy kell beszélni, mint aki úton van: Homo Viator. A középkor életszemlélete az embert zarándoknak tekintette. A zarándok vándorol, valahová el akar jutni. A mai ember hasonlóan érezheti, hogy szüntelen úton van. Mikor mondhatja bárki is: megérkeztem. Nincs tovább. „Helyben” vagyok. Célhoz értem. Minden érkezésünk újabb indulás. „Minden kezdetben ott a vég, minden végben a kezdet.” Magzati létünkből a csecsemőkorba, majd a gyermekkorba, onnan az ifjú éveinkbe, majd a felnőtt évtizedekbe haladunk, melyet követ az időskor… (A halál sem képes megállj-t parancsolni az embernek…)
Pál apostol írja, hogy VÁNDORKÉNT élünk e testben, sátrunk van csupán, lakóházat máshol szán Isten nekünk. (2Kor 5,1.) Péter apostol híveit levelében vándoroknak és hontalanoknak szólítja. (1Pét 2,11.) Jézus az apokrif írások egyikében mondja: „Híd a világ, menjetek át rajta, de rá ne telepedjetek.” – Igen, aki úton van, az nem ver, nem verhet gyökeret. Goethe „Fausztja”, az ember bármit elért, megkapott, semmire nem mondta: elég. Madách „Ádámja”, az ember színről színre vándorol a történelem útján, keresve a célt, ám mindig tovább hajtja valami. Élete küzdelmes út.
Úton vagyunk. Vándorok. Hová? Miért? Fontos tudni? Lépni kell. Lépni a mából a holnapba, holnapból a holnaputánba…
Bár úton vagyunk, mégis van pillanat, hogy érezzük egy pillanatnyi csöndben, hogy most és itt vagyunk s akkor a költő szavaival gondolkozunk:
„Annyit, hogy végül mégis itt vagyunk/A célnál? Nem tudom. A cél, Szerápion,/ sokszor az út maga az, de csak ha nem/ céltalan; s minden célból, ha valóban/ cél volt, mindig új út vezet tovább./ Úton vagyunk. Azt hiszem, épp elég,/ ha ennyit tudsz. A többi csak lidérc/ és délibáb, Szerápion.” (Rónay György)
Életünk értelme tehát úton lenni, az úton menni, gyökeret nem verni, apró célokat teljesíteni. S hogy el ne tévedjünk, biztos úton haladjunk, maga Jézus szól:„Én vagyok az Út…Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn. 14,6.)
Nehéz ezt elfogadni? „Örökké” úton lenni, mely tulajdonképpen 50, 60, legfeljebb 80 év?
Uram, Jézus Krisztus, Igazság, Élet és az ÚT, utam, követlek, ösvényeiden járok, életem értelme a vándorlás maga, az út, melyen Veled vándorlok Hozzád, Uram.

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

Visszatért Peller Károly zaklatója: a feleségének adja ki magát

Peller Károlyt közel 10 éve üldözi zaklatója, K. Hajnalka....

Kick-boksz sikersorozat

Június 14-én Bogdán Vencel a 29. Budapesti kick-box világkupán...

Hogyan válasszunk áramláskapcsolót a szivattyúhoz?

    Az áramláskapcsolók meghatározó szerepet játszanak a szivattyúk hatékony működésében,...

A nyelvi nehézségek leküzdése társasjátékkal

    A társasjátékok önmagukban izgalmas élményt adnak a közös játékon...

Asztalkultúra – milyen tanácsokat érdemes megfogadni?

  Az asztalkultúra jelentőségét nem kell a vendéglátásban dolgozók részére...