Ünnepi beszédet térségünk országgyűlési képviselője mondott, aki elmondta: fiatal forradalmat ünnepelni jöttünk össze. „Igen, azt a szót használom, hogy ünnep. Minden okom megvan rá. 1956 forradalma és szabadságharca ugyanis csak katonai értelemben bukott el. A szovjet tankok lánctalpai csupán a budapesti utcák macskakövein tudtak véres nyomot taposni, a magyar ember halhatatlan lelkét nem zúzhatták össze. Annak tüze olyan lángolásba fogott, amit semmilyen megtorló hatalom nem volt képes eloltani. Azok, akik 1956-ban a legtöbbet áldozták, ami emberileg lehetséges, 1989-ben nekünk, kései utódaiknak ajándékozták a győzelem mámorító érzését. Nekik köszönhetjük a jogállamot, a demokráciát, a szabadságot és a függetlenséget.”
Földi László hozzátette: ma ezekre a fiatal forradalmárokra emlékezünk annak ellenére, hogy a történelem most nem kér 1956-hoz hasonló áldozatvállalást. „1956 fiatal forradalmárjai nem azt várják el tőletek, hogy ti is meghaljatok a hazáért. Sokkal inkább azt szeretnék, ha élnétek érte, és élnétek a lehetőségeivel. A jogállam, a demokrácia, a függetlenség és a szabadság vívmányaival, amik olyanok, mint a levegő és a víz: csak addig érezzük őket természetesnek, amíg a rendelkezésünkre állnak, de hiányuk azonnal emlékeztet bennünket pótolhatatlan fontosságukra.” – emlékeztetett a szónok.
Záró gondolataiban Földi László a hősök emlékét méltatta. „Köszönet a hősöknek! Köszönet és hála a fiatal forradalmároknak, akik tettekre váltották a Himnusz és a Szózat intelmeit. Itt éltek, és haltak, mert nem volt drágább rongy életük, mint a haza becsülete. Legyünk méltók az örökségükre. Éljünk úgy a hazáért, éljünk úgy e haza lehetőségeivel, ahogyan ők meghalni is képesek voltak érte, amikor azt kérte tőlük a magyarok Istene.”
Emlékműsort az iskola tanulói és a leánykar adott, amit követően megkoszorúzták az ’56-osok emlékének állított táblát, valamint Csendes Istvánnak, a gimnázium egykori diákjának emléktábláját.