Majd következett Canterbury és Rochester városa, melyek a sok turista ellenére is megőrizték a vidéki Anglia báját, a Harry Potterben is felsejlő utcaképpel, építészettel. Az előbbi történelmi jelentőségű monumentális katedrálisával nyújtott felejthetetlen élményt, míg Rochesterben rövid időre Charles Dickens nyomába szegődtünk.
Ezt követően három napot töltöttünk Londonban. Szállásunk a várostól kb. 70 km-re fekvő mobilhome-parkban volt, a Temze torkolatánál. Innen indultunk reggelente buszunkkal, hogy felfedezzünk a brit fővárost. Sétáltunk az Oxford Streeten,ahol még úgy is elképesztő forgalom van, hogy csak a helyi buszok és a taxik közlekedhetnek. Lélegzetelállító tárlatával várt minket a The British Museum, ahol csak az ókori világ kincsei között napokat lehetne tölteni. És persze a London Eye-ról (óriáskerék) madártávlatból is szemügyre vehettük a várost.
A következő nap több mint 10 km-es séta során újabb világhírű épületeket csodálhattunk meg. Elsőként a Westminster Apátságot, ahol a világtörténelemben is jelentős szerepet betöltő uralkodók nyugszanak, mint például I. Erzsébet. A Buckingham Palotához érve a csoport megszemlélhette a látványos őrségváltást. Majd séta a Trafalgar térre, ahol az impozáns, klasszicista stílusban épült National Gallery termeiben a világ leghíresebb festőinek (Boticcelli, Rembrandt, Leonardo, da Vinci, Rubens…) műveiben gyönyörködtünk. A gyerekek meglepődve fedezték fel, hogy az eddig csak tankönyvekből ismert festmények most karnyújtásnyira vannak.
A harmadik Londonban töltött napon következett a Parlament, a mellette magasodó Big Bennel, a híres-hírhedt Tower és hídja a Tower Bridge. Igazán szórakoztató volt Madame Tussaud panoptikuma. Aki pedig nem volt kíváncsi a viaszból készült hírességekre, Sherlock Holmes Baker Streeten található házát kereshette fel, ahol múzeum várja a legendás regényhős rajongóit.
Kirándulásunk másik úti célja Párizs volt. Elsőként a Mártírok-hegyén (Montmartre) álló SacreCoeur Bazilika gyönyörű épületét sétáltuk körül, ahonnan a „Festők terére” vitt utunk: macskaköves utcák, bisztrók, karikaturisták, művészek és szuvenír árusok mindenfelé.
Másnap korán kellett kelnünk, mert az Eiffel-toronyba valószínűleg minden Párizsba érkező turista fel szeretne jutni. A korai sorban állás és a kitartó lépcsőzés meghozta gyümölcsét: csodálatos látványt élvezhettünk a nem mindennapi építményről letekintve. Innen ismét hosszú sétára indultunk, melyet Napóleon Diadalívétől a Champs-Élysées-n folytattunk, a Concorde téren, majd a Tuileriák kertjén át egészen a Louvre-ig. A Szajnán átkelve a Latin negyed szűk, kanyargó utcáin andalogtunk, beszerezve a még hiányzó szuveníreket. A Szajna parti antik könyveket árusító bouquinistek mellett vitt utunk párizsi látogatásunk utolsó állomásáig, a lenyűgöző Notre Dame-ig. A városházánál pedig már buszra is szálltunk, hogy hazafelé vegyünk az irányt.
Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy igazán jól éreztük magunkat. Emellett sok mindent tanultunk is, például hogy az angoloknál nem központi kérdés a fűtés a hidegebb hónapokban sem, illetve szupermarketbe nyelvgyakorlás céljából is megéri betérni, mert a pénztárosok rendkívüli kedvességgel, ráérősen elbeszélgetnek a vevőkkel, és hogy a párizsi autósok olykor csak fakultatív módon veszik figyelembe a közlekedési lámpák jelzéseit.
A gyerekek élvezettel és nagy kalandvággyal vetették bele magukat az idegen kultúrák és nyelvek sokszínűségébe. Bátran használták eddig megszerzett angoltudásukat az üzletekben vagy épp jegyvásárláskor, sőt múzeumlátogató brit kortársaikkal is szóba elegyedtek néhányan. Most megtapasztalták, hogy idegen nyelvet tanulni tényleg hasznos, mert azt megérteni és beszélni örömteli érzés, és közelebb kerülünk általa egy másik nép kultúrájához, annak tükrében pedig sajátunkhoz is.
