VÁRAKOZÁS. Nem riadalommal, hanem halk örömű várakozással tekintenek a halálra. Ennek két oka van: hit a túlvilágban, illetve szabadulás a földi bajoktól.
„Uram vígy az örök boldogság hazájába!” „Nem sajnálom én földi életemet, / Mert fönt megtalálom gyönyörűségemet.” „Kívánatos hely, hová én indultam, / Melyről még éltemben sok jót hallottam.” „Leszünk, mint angyalok, a szentírás így tanít. / Aggódás, fájdalom, szükség többé nem keserít.”
„Lelkem tovább nem gyötrődik a gyarló életben, / Hanem vigadozik az ég örömében.”
FÉLELEM. Szorong, retteg, mert nem hisz más világot, másvilágot.
„Ó, te rettenetes, gonosz halál!” „Ó, jaj, halál, halál, / Be kegyetlen valál!” Fagy szállt viruló tavaszára. Eljött érte a Kaszás. A halál zörgetett az ablakán. A halál torkára akadt.
TERMÉSZETES. Bölcs tudomásulvétele az eleve elrendelésnek, az élet rendjének.
Lejárt az ideje. Elfogytak napjai. Elvégezte a földi dolgát. Elnyűtte a bocskorát. Eljutott a célig. Az ifjú meghalhat, az öregnek meg kell halnia. „Mint megért gabona csűrébe, / Úgy szállt ő sírba vénségére.”
ELHÁRÍTÁS. A szellemesség, a humor a félelem elhárításának kifejeződése. (Mint aki fütyül a sötét erdőben…) Üresen hagyta a csizmáját. Elejtette a kanalat. Elment tormát ásni. Megkönnyebbült az ágya szalmája. Elment vakondországba. Megrúgta a Szent Mihály lova. „Jaj, dínom-dánom / Ha meghalok se bánom!”
INTÉS. Figyelmeztetés az élők számára: rájuk is a halál vár. „Bennem, íme, megláthatjátok, / Mi jön majd reátok.” Hirtelen megfojt a halál akárkit. „Engem ti is követtek, / El nem kerülhetitek! / Itt megvárlak benneteket, / Erre jól készüljetek!”
NYERS. Borzongatóan szókimondó, a valóságot naturálisan leíró. Végsőt lehelt. Kiterítették. Megmerevedett. Felkötötték az állát. Négy deszka közé tették. Ráhűlt a bőre. Megeszi a fekete főd romlandó testét.
VIRÁG. A képszerű (metaforikus) kifejezés legjellemzőbb eleme a virág. Az is gyakori, hogy az „idvezült” egyes szám első személyben szól.
„Virág csak voltam, / Már kóróvá váltam.” „Szép rózsa voltam, / Míg életben voltam. / De már többé nem nyílok, / Mert a halál leszakított.”
FELTÁMADÁS. Hit abban, hogy a halál csak átmeneti állapot. „Koporsómban nyugodtan fekszem, / Míg felkelni igyekszem.’ „Nyugszik a sír porán, / Feltámad az üdv hajnalán!”
*
MÉGIS: ÉLET! Gyermek született, új virágszál, új élet.
„Gyönge vessző vagyok / Mindenfelé hajlok; / Szüleim kertjibe / Most nyílni akarok.”
