Azóta is Matetitsné Szász Gizella a szíve, lelke és vezetője a kis csapatnak. Megosztotta első benyomását, miszerint: olyan szépnek látta a kiállítást, mint tavaszi zápor utáni vadvirágos rétet. Megnyitója elején értelmezte, hogy a foltvarrás, nem foltozás. Egy olyan egyéni alkotói tevékenység, amikor viszonylag olcsóbb anyagokból szép, művészi munkát készítenek. Megemlítette, a gépi varrásnál a kézi mindig igényesebb, értékesebb.
Felidézte a foltvarrás történetét, amelyet már az ókorban, Kínában, Egyiptomban és Görögországban is ismertek. A középkorban főúri és egyházi zászlókat is készítettek ezzel a technikával. A foltvarrás őshazája Anglia volt, de művészi szintre Amerikában emelték, ahol ezt saját népművészetüknek tartják. Magyarországon is elterjedt, elsősorban takarókat készítettek ilyen technikával. Bemutatta Hanuta Ferenc nyugalmazott alezredest is, aki több tűgobelin munkáját hozta el a kiállításra.
Ezután Hegedűs Ágota alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, és elismerésként virágcsokrot adott át a szakkör vezetőjének, Gizikének.
A kiállítás megnyitóját az asszonyok által hozott süteményekkel roskadásig megterített asztaloknál ülve, vidám beszélgetéssel zárták.
