Diogenész és Johanna

 – Van diplomám, erőm, becsületem.
 – Akkor itt semmire sem megy.
 – Miért? – kérdi meglepődve a tanár.
 – Itt az emberek önzők, kegyetlenek, csalók. Kőváros ez. Nincs szívük az embereknek.
Az indiai film látlelete ma is valóság. Ezért keresek én embert, akinek szíve van, szeret. Ha kérdés Jézusnál, hogy “… amikor az Emberfia eljön, gondoljátok, talál hitet a földön?”, akkor kérdés az is, talál szeretetet?  A szív szeretet. Isten a szeretet. Annyiban ember az ember, amennyiben szeret: szíve van.
Claudel drámájában a tűzhalálra ítélt Szent Johanna a máglyán kiáltja: “Hatalmas az öröm. Mindennél erősebb. Hatalmas a szeretet. Mindennél erősebb. Hatalmas az Úr, a Kezdet és a Vég!”
Azt a legenda meséli, hogy Johanna szívét nem égette hamuvá a máglya tüze. A gyűlölet lángja, a közömbösség hideg hamuja körülveheti a ma emberét, de a szívét a gyűlölet nem égetheti el, a hamu nem fojthatja meg, ha szeret.
Ma nem nézek kutatva senki szemébe. Olvasóm se tegye. Önmagunkba nézzünk. “Szemtől szembe.”  Van szívünk? Szeretünk? Ha jő Jézus Krisztus vagy bárki más, találjon bennünk hitet, amely szívünkből virágzik ki, hiszen szeret.