A mindennapi kenyérért imádkozunk, mindennapi kenyerünket add meg nekünk Uram. Pedig szükségünk van a Szóra. A szó éltet. A szó elfogad. A szó a másik énjéből ajándékoz meg egy leheletnyivel. A szó által vagyok valaki, ha mondom vagy hallom. Megszólított vagyok. Nem senki a tömegben.
Mily egyszerűek a köszönés szavai: jó reggelt, szép napot, nyugalmas estét… Szia… Ki nem élte meg már azt az egyszerű, de örömet gyújtó pillanatot, amikor ráköszöntek?! Felmelegszik a szív. – Szóljunk a bolti eladóhoz, szóljunk orvosunkhoz, a portáshoz, munkatársainkhoz, elsősorban szóljunk a velünk együtt élőkhöz.
A szeretet, amikor élni akar, szólni akar. Hallgatásodban megfullad lelkedben.
Isten is szólt. (Bocsánat a nagyon emberies kifejezésért: nem “bírta” ki, hogy az általa szeretetből teremtett világhoz ne szóljon, ne szóljon a maga képére teremtett emberhez.) Sugalmazott szavai a Bibliában, de mivel az nem volt “elég”, elküldte Fiát, megszületett Betlehemben, testté lett az IGE, Isten kimondott Szava hozzánk.
Aki szól a Szeretet Istenéhez hasonló.
A szavak a szeretet ostyájának morzsái.
Isten szava éltet. Kimondott szavad élet: öröm,vigasztalás, együttérzés. Boldog az, aki megszólított, nem ezt akarjuk karácsonykor mindenkinek, szeretteinknek? Szólj!
Szavaid kincsek. Önzetlenül szórjuk, mint szikráit a csillagszóró, karácsonykor.
Karácsonykor Isten Szava Jézusban megtestesült.
(Szerencsétlen az az ember, aki “egy árva szót sem mond”.)
Pénzzel nem mérhető a SZÓ, amelyet ajándékként kapunk és másoknak adunk.
(E megfontolások könnyítenek karácsonyi bevásárlásaink gondjain.)
