Juló néni

Mi, fiatalok is találkozgattunk. Nagyon szép bálokat tartottak akkoriban. Amikor fölvettem a csillogó báli ruhámat, úgy éreztem, mintha új emberré váltam volna. Jöttek a legények persze, de bátyáim, akik gardíroztak, elhessentették őket. Meg én úgy éreztem, még gyerek vagyok a fiúzáshoz. Aztán mégis akadt két kérőm is. Az egyik – akit kommendáltak – felvidéki volt, de nem akartam itt hagyni a szüleimet. A másik katona, elvitték, s bár sokáig vártam, nem tért haza. Így maradtam férj nélkül.”
ELEVENSÉG. „Mozgalmas nő voltam. Ahogyan mondták rám: Minden lében egy kanál. Nélkülem nem történhetett semmi Cegléden. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége ceglédi csoportjában működött egy leánykör. Műsorokat szerveztünk, én énekeltem és táncoltam, szavaltam, temetőket gondoztunk. Apám rám szólt viccesen: Kislányom, nem kellene magaddal vinni az ágyadat is, többet vagy máshol, mint itthon! De milyen jó és hasznos volt a leánykörben – kéne ilyen mai is a fiataloknak -: megtanultunk főzni, varrni, mindenféle házi munkát elvégezni, sőt egészségügyi képzést is kaptunk.”
KÉZIMUNKA. „Valószínű, hogy varrótűvel meg kötőtűvel jöttem a világra. Amikor kezembe merték adni ezeket az eszközöket, babaruhákat varrtam, s mindenfajta kézimunkázást kipróbáltam. De később a vert csipkéhez húzott a szívem és a kezem. Átvettem a hagyományos népi mintákat, de úgy kitanultam – magamtól – ezt a munkát, hogy egyedi darabokat tervezek és készítek. Mindig zenélnek az orsók, reggeltől estig, estétől reggelig. Sok kiállításom volt már, csipkéim eljutottak az ország, sőt a világ különböző helyeire. Díjakat is kaptam szépen. Azt is fontosnak tartom, hogy továbbadjam tudásom, ezért tanítok, segítek lányokat, asszonyokat. Apám emlékére elkészítettem Cegléd címerét, amelyet 1999-ben az önkormányzatnak ajándékoztam.”
SZERETET. „Nyolcvankét évesen nincs nagy gondom a világgal. Várom, hogy a Jóisten szeretete mit tesz a sorsommal. Reggelenként kimegyek a kertbe – magam gondozom –, és beszélgetek a gyönyörű virágaimmal. Petőfi versét mondom nekik, még emlékszem ezekre a sorokra: ’Tudod, mi a virág? / A földnek jósága; / Tudod, mi a jóság? / A lélek virága.’ A szeretet is a lélek virága, amelyet ha adunk másoknak, „ott fönt” is megkapjuk.”
(A válogatás az 1999-es rádiófelvételről készült.)