A pártállami Magyarországon igencsak irritáló tényezőnek számított ez a zenei műfaj, s „hivatalból” üldözöttnek. Főleg az ’56-os szabadságharc után tilos volt hallgatni pl. az Amerika hangja jazzmagazint, és a többi zenei adásokat. Ezért sok zenész a lakásukban tartott zenei esteket, összejöveteleket. 1961-től kezdett kicsit oldódni a hangulat, az ideológia fordulat ekkor indult meg. A jazz miatti félelem a pártállam részéről valószínű abból adódott, hogy a zene az egyéni szabadságvágyat hirdette, s az egyik legfontosabb eleme az improvizáció, ami nem másnak, mint a szabad gondolkodás szárnyalásának számított.
Az enyhüléssel lassan beszivároghattak a „vasfüggönyön” át Duke Ellington, Oscar Peterson, és a többi jazzóriás felvételei. Ez ideig a különböző magyar szórakozóhelyeken szorgos pártkatonák irányítgatták a programokat, műsorokat. Ebbe a kor hangulatba robbant be a Ceglédi Róna Vendéglátó Vállalat, élén a jazzkedvelő dr. Hajdú Endrével, s meghatározó lett a magyar jazz életben. Az akkor szárnyait bontogató Benkó Dixiland első lemezét is a Róna adta ki, ami nem volt divat az akkori Magyarországon. A Róna messze megelőzte a korát azzal, hogy a külföldön már jól bevált és kedvelt örömzenét, a jam session-t közelebb hozza a közönséghez. Első lépésként szerződtette dr. Garai Attilát, hogy legyen a vállalat művészeti vezetője. Bemutatkozása: 1968.október 21-én „Randevú a hangszerek mellett”című jazz est volt, maradandó, s hatalmas sikert hozott. Fellépett Pege Aladár (bőgő), Kovács Gyula (dob), Németh János (szaxofon), és Kósa Zsuzsa (ének). Elindult egy olyan csodálatos sorozat, amely nemcsak a hazai zenei élet nagy eseménye lett, hanem a híre külföldre is eljutott.
Dr. Garai Attila tevékenysége meghatározó lett Cegléden, 1968-70-ig tevékenykedett itt.
Dr. Garai Attilát a ’60-as évek kiemelkedő pianistájaként tartották számon, jogászként végzett, s 1955-től hivatásos muzsikus. Szabó Gábor gitárossal Budapesten, a Rákóczi úti Marika presszóban kezdett, majd utána a Rózsa Cukrászdában zenélt. Az ’56-os forradalom után külföldre távozott, Törökországba szerződött. Ez nagy változásokat hozott az életébe, mert kapcsolatba került amerikai jazz muzsikusokkal. Az ankarai rádióban heti rendszerességgel a jazz műsorok házigazdája lett. Az ankaraiak jobban ismerték a nevét, mint a hazai közönség. Hazatérése után a Gellért szállóban kezdett, majd a Víg Matrózban játszott. A következő színhely a Club Kávéház, ahol olyan hírességek voltak a partnerei, mint az énekes, nagybőgős, tubás showman Hardy Tamás, és a dobos, karmester Chappy, azaz Orlay Jenő.
Visszakanyarodva Ceglédre a ’70 –es évek első felében három, egyenként is nagyszabású jazz- randevúra került sor, ahol felvonult a hazai jazzélet színe-java. Január 26-án a Benkó Dixiland Band, Kovács Andor együttese és Pege Trió mutatkozott be, bemutatva a jazz különböző arcait. A márciusi jam sessionról beszámolt a varsói Jazz Fórum is: „Kezdte az estet a Pege Trió, s hozzájuk csatlakozott Csík Gusztáv a Hammond orgonájával. A kiemelkedő szólistákból álló quartettben érdekes volt az orgona és a zongora játéka. Mind nagyformátumú zenészek voltak!
Kiemelkedő esemény volt a II. Nemzetközi Ifjúsági Jazzfesztivál 1970-ben. Július első napjaiban teljesen felbolydult az egyébként csendes város, transzparensek, plakátok lepték el az utcákat, tereket. A Délibáb Cukrászda teraszán dixiland zene szólt, a Róna Jazz 1970 címmel megjelent Benkó Dixiland lemez akkordjai (szomorú esemény: ez év január 15-én temették Benkó Sándort a Farkasréti temetőben, new orleans-i szertartás szerint).
A fesztivál második nap estéje maradt különösen emlékezetes. A késő esti jam session csúcspontja három zseniális szaxofonos versengése volt. A nyugat-német Charly Mader, a dán Holger Laumann és a Montreaux – nagydíjas Ráduly Mihály lépett a színpadra. Egy órán keresztül vetélkedett a szív, a tüdő, ész hangszertudás- úgy, mint egykor a gladiátorok versengésében. Hosszú ideig nem ocsúdott fel a közönség az előadás után.
1971. január 31-február 6. között került sor a Magyar Rádió hatalmas jazz randevújára, a Jazzhét 71-re, ahol 5 város, többek közt Cegléd, 7 hangversenyen 27 együttes lépett fel.
Ami még emlékezetes esemény volt, a XI. Nemzetközi Jazz randevú. Fellépett többek között a moszkvai Alekszej Kozlov együttes, Gonda János, dr. Szabados György, Uduth Miklós combója és a Bergendi együttes, amit a rádió egyenes adásban közvetített.
A Magyar Nemzet írta:
„A legfrappánsabb példát a Cegléden megrendezett hangverseny kínálta. Innen, a koncert szerves részeként, igazi jam sessiont közvetített a rádió, mégpedig neves hazai és külföldi dzsesszmuzsikusok spontán együttmuzsikálását. Olyan „örömzenét” (mert ez a nem éppen találó magyar fordítása a jam sessionnak), amely az egyéni és közös improvizáció eredetiségével, ötletességével, szuggesztiójával hatott. Ahhoz persze, hogy ebből a „be nem próbált” produkciókból ne káosz szülessék, olyan „kitűnő” muzsikusokra volt szükség, mint például Alekszej Kozlov vagy Ratko Divjak.”
Azt hiszem, hogy ehhez a cikkhez nem kell kommentár.
Emlékezzünk a régi időkre, s Garai Attilára, mint láttuk, aki komoly szerepet játszott Cegléd jazz életében. Ez a nagyszerű zenész itt játszott esténként a Délibáb cukrászdában. Hányan hallgathatták, és nem is gondolták, hogy milyen komoly jazz művész játszik nekik. Az Európa hírű zongoristát, énekes zeneszerzőt, a modern magyar jazz legendáját 82 éves korában, 2013. május 22-én temették. Tavasszal lesz róla megemlékezés, a Ceglédi Kossuth Művelődési Központban (a pontos időpont később).
Még egy gondolat. Cegléden lesz megrendezve ez évben is a XXII. Dobos- és Ütős Gála, amely méltó folytatása a Róna Jazznak, Kármán Sándor zenész szervezésének köszönhetően. Ceglédet az „Ütősök Mekkájának” nevezik és jó lenne, ha a jövőben így neveznék: „Cegléd az Ütősök és a Jazz Mekkája”. Városunkban jelenleg is sok kiváló jazz zenész él és működik.
(Ha valakinek van a birtokában fénykép, akár dokumentum úgy a vállalatról, mint a régi Róna Jazz-ről kérjük, jelentkezzen akár személyesen, akár a cegled@tourinform.hu email címen.)
