A Ceglédi SZC Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolája 2015-ben ballagott diákját, Kogler Dorina Szonját kérdeztem, hogyan vált középiskolai diákból egyetemi hallgatóvá.
– Annak idején miért a Közgázt választottad?
– Elég egyértelmű volt számomra, mert általános iskolás koromban a bátyám és az unokatesóim is ide jártak, tőlük jó történeteket hallottam a közösségről és a tanárokról.
– Milyen volt az osztályközösséged?
– Nagyon jó, beleértve az osztályfőnökeinket is: Kaszáné Somogyi Katalin tanárnőt kaptuk meg osztályfőnökünknek, s mivel ő várandós lett, az utolsó félévre Füle Bernadett vállalta az osztályunkat. Majdnem mindent megnyertünk, amit csak lehetett. Strasbourgba is kijutottunk, az Európai Ifjúsági Parlamentre, ez volt a legnagyobb élményünk. De felejthetetlen a szalagavató is, hiszen ez minden lánynak a legszebb emlékei közé tartozik.
– Tudsz nekem olyan tanárt említeni, aki sokat segített?
– Mindegyik tanár nagyon sokat segített, voltak olyan napok, amikor külön szakköröket tartottak nekünk, hogy eredményesebb legyen az érettségink. Osztályfőnökünk és Kovács Zoltán tanár úr óriási segítséget nyújtott a felvételivel és az egyéb papírokkal kapcsolatban.
– Milyen volt az érettségi és a felvételi éve?
– Izgalmas volt, s egyben féltem is egy picit, de mindig is sokat tanultam, így nem adódott problémám. Amellett, hogy a tanév alatt folyamatosan vettük át a tételeket, még a Budapesti Corvinus Egyetem érettségi előkészítőjére is jártam. Abban az évben „kovácsolódott” össze legjobban az osztály, legfőképpen a bankett és a szerenád ideje alatt. Az érettségi heteiben nagyon izgultam, hogy meglegyenek a szükséges pontjaim.
– Melyik egyetem, melyik szakára jársz jelenleg? Tudod hasznosítani a Közgázban szerezett tudásodat?
– A Budapesti Corvinus Egyetem turizmus és vendéglátás államilag támogatott szakán tanulok, és igen, nagyon hasznos, hiszen a mikroökonómia vizsgámra csak két napot készültem, csak a számolásokat kellett átnéznem. A Közgázban az emelt szintű érettségire kiválóan fölkészített bennünket Juhászné Ponert Ágnes, még most is ezért megy ennyire könnyen.
– Hány pont kellett ahhoz, hogy felvegyenek?
– 439 pont kellett, és én 444 pontot értem el. Először el sem akartam hinni, hogy teljesül az álmom, így amikor megérkezett a bekerülésemről szóló SMS, csak akkor kezdtem felfogni, hogy ez igaz.
– Milyen az egyetemista élet?
– Még tetszik, azt mondhatom, hogy sokkal lazább, mint a középiskola, mert tovább aludhatok, és nem kell olyan hamar felkelni. Szerencsére év közben nincsenek számonkérések, csak előre megmondják, hogy mikor vannak a zh-k, és arra kell készülnünk.
– Döntsék el minél hamarabb, hol szeretnének továbbtanulni, s akkor az emelt tantárgyak kiválasztása már sokkal könnyebb lesz! Ha nem így tesznek, utána adódhatnak problémák. Végül, de nem utolsó sorban ne feledjék, hogy csak a folyamatosan felkészülés hozza meg a „gyümölcsét”!
