Czeglédy Sándor fényképész 1921-ben telepedett le Cegléden. „Ügyei, anyagi körülményei bizonyára sikeresen alakultak, hiszen 1927-ben nagy vállalkozásba kezdett: műtermet épített a Rákóczi út 3. sz. telken. Ez azonban már nem fából ácsolt barakk volt, hanem „igazi”, állandó műterem, az első ilyen Cegléden!” (Reznák) Fia, az ifjú Sándor még a mai Múzeum utca 1-ben született (1924.), de amikor házasságot kötött 1945-ben Csomor Gizella fényképésszel, a menyasszony a Rákóczi u. 3-ba volt bejelentve. Tibor testvérével együtt több éven át dolgoztak a Rákóczi úti fotószalonban, aztán Sándor gondolt egyet: a színészi pályát választotta. Először Békéscsabán játszott, majd az önállósult veszprémi társulat alapító tagja volt (1961). Egy budapesti vendégjáték után lett rosszul, s egy nappal 60. születésnapja előtt (1984. június 1.) elhunyt. A Farkasréti temetőben nyugszik.
Bánki László, a ceglédi villanytelep főmérnöke (1902-1986) a tömb Ady utca 5. sz. épületében élt, dolgozott. Nyugdíjasan Nagykőrösön hasznosította tudását, a házból pedig óvoda lett, 1972-ben. Bánki László 1935-től dolgozott Cegléden, először a városházán, majd 1938-tól a Ceglédi Villanytelepen. A világháborús bombatalálat után igazgató-főmérnökként ő irányította a város áramellátását, majd az új telephely megépítését. Mondják: megszállott műszaki ember volt, számos szakmai újítással fejlesztette a város és környéke áram-ellátását. A lakás egyik helyisége valóságos laboratórium volt. Barátai, munkatársai halála után róla nevezték el a ceglédi alállomást. A Csengettyűs temetőben nyugszik.
Skultéti József az Ady utca 3-ban lakott. Amikor elköltözött onnan, az az épület is óvoda lett, összekapcsolva a Dáv-házzal. (Ma a két épület az Ady utcai óvoda.) Ő volt az a tsz elnök, akinél Telegdy Pál kiváló erdőmérnök készítette el a földterület környezetvédelmi tervét.
Az Ady utcai ház lakója egykor Kovács András filmrendező első dokumentumfilmjének, egyik szereplője volt. A „Nehéz emberek”, öten, Vagyóczky Tibor kamerája előtt olyan oldalukat, „lázadó” mivoltukat mutatták be, mi szerint újító szándékukkal valami mást, valami újat kerestek, de igazából nem támogatták őket. (Pl. hagyományos ekevas helyett görgős eke…, szalagház uszodával, bevásárlóközponttal,… Heller-Forgó-féle hűtőtorony…, az idősebbek még emlékezhetnek. (Legutóbbi vetítése 2014 októberében volt a budapesti Uránia Filmszínházban, egy hasonló című sorozat indításaként.)
Íme, néhány figyelem felhívó bekezdés a kötelező emlékezésre, s még egy mondat az 1984-es Cegléd monográfiából: „úgy véljük, kellő megalapozottsággal tételezhetjük fel, hogy az Árpád-kori városmag a mai városközpont területére esett.” (68.o.)
Kedves ceglédiek, tervezők, beruházók, kivitelezők, építők, Kedves Főépítész úr! Nem sok a régmúltra emlékező helyünk. Lehetne ebben a tömbben olyan intim pihenőparkot, kő-fa-virág emlékhelyet teremteni, alkotni, ahol csendes sétákon meghitten és tisztelettel gondolhatnánk az egykor itt élőkre.
Dr. Szabó Alfréd
Irodalom:
Hidvégi Lajos: Vendéglátás a rónán. Róna Vendéglátó Vállalat Cegléd, 1971. Kézirat.
Reznák Erzsébet: Fényképészek és műtermek Cegléden. Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995.
