A hagyományos jelmezes program azonban – tapasztalatunk szerint – az elmúlt években már kevéssé érdekelte kamasz tanítványainkat, így némi praktikához folyamodtunk. Az utazó gyógypedagógusok addig törték a fejüket, ameddig verses-kikiáltóval meghirdettük a bálkirály és bálkirálynő választást. Ide azonban csak az nevezhetett, aki jelmezbe bújt. Mi lepődtünk meg legjobban, mennyi felsőbb éves gyerek jelentkezett, milyen lelkesen várták, kié lesz a két csodálatos vándor korona (gyógypedagógiai asszisztens és utazós gyógypedagógus kollégánk keze munkáját dicséri) és az igazán autentikus korona és hercegnő torta (melyeket utazós logopédus kolléganőnk sütött). A helyszín díszítése kalákában történt, aprópénzből lett bálteremmé varázsolva az óriási tornaterem, két asszisztens, a technikai munkatársak segítő kezének, és a rendező gyógypedagógusok ötletének köszönhetően. A bálkirályi, királynői ranghoz pedig a kitüntetés mellett példamutató kötelességek is járnak – melyeket a két népszerű diák igyekszik is betartani, betartatni – reméljük még sokáig.
mely miatt a véleménye fontossá válik….
…Mit érdemel a bűnös, aki zavarja az órát,
mi légyen azzal, ki szotyizik, és zenél a telóján?
Ötleteik az égig felérhetnek, hiszen,
boldog a tanár, ha a tanulók segítnek!…”
(részlet a farsangi kikiáltóból)
