A feldolgozott, zsiradékon lepárolt sóska mélyhűtőben kiválóan eláll. Ha nincs helyünk a fagyasztóban, akkor olajon pépesre párolva és üvegbe téve, tetejét olajjal bevonva is tartósíthatjuk. Ekkor ne feledkezzünk meg a dunsztolásról sem.
Mindannyian tudjuk, hogy a sóska fogyasztásának legkiválóbb módja gondtalan gyerekként letépni a nagymama kertjéből a zsenge leveleket és ott helyben elrágcsálni. Ezen túl a paraszti konyhában a sóskát többnyire csak főzeléknek-mártásnak, esetleg leves alapanyagként használták. Pedig ennél sokoldalúbb zöldség, a kesernyés rukolához hasonlóan dobja fel a salátákat, citromos aromája miatt fűszerként is használják – főként Angliában -, de készülhet belőle leves, pite, sőt még limonádé is. Helyet kaphat zöldturmixok szereplőjeként, Erdélyben pedig a töltött karalábéhoz, vagy töltike mártásaként szerepel az asztalon, kellemes savanykás ízét tejföllel hangsúlyozzák.
Nálunk gyakran kerül az asztalra sóskaszósz hozzá újhagymás tükörtojást szoktam készíteni. A másik emblematikus tavaszi étel – a tojásos galuska fejes salátával – mellett ez jelenti a hamisítatlan tavaszt az asztalunknál. Az idén két újdonságot is ki fogok próbálni sóskából:
Frissítő sóskás limonádé
4-6 zsenge sóskalevelet kis darabokban, egy lime levével, reszelt héjával, egy evőkanál cukorral (vagy xilittel) és 3 dl vízzel alaposan összeturmixolunk. Sok-sok jéggel, citromkarikával (esetleg egy kis fehér rummal) különleges nyári frissítő italt kapunk.
