A nyugdíjasokról többnyire az „arany ősz” kifejezés jut eszünkbe, pedig ahogy végigfuttattam a szememet rajtuk, inkább ezüst-ősz hajuk tűnt fel, köztük néhány barnával, feketével színezve. Az arany annyiban igaz, hogy hogy május 26-án szinte először köszöntött be igazi nyári nap, aranyló napsugarak simogatták az őszülő fejeket, amikor a Szent Kereszt Katolikus iskola volt tanárai, tanítói ismét találkoztak a Déllő u. 2-ben, dr. Farkas Józsefné Kalocsai Ágnes hívására a „8. Nyugis Találkozóra”. A háziasszony köszöntőjét már rögzítette Frank Jánosné jegyzőkönyvvezető: az üdvözlés örömteli híreket hordozott, a 36 nyilvántartott nyugdíjas közül mindenki él, de sokan kórházban, gyógykúrán vannak 25 fő tudott most eljönni. Egyetlen temetés volt az elmúlt évben, sajnos (ápr. 1-jén) elhunyt Dani Andrásné Nagy Zsuzsanna Mária, a mindenki által kedvelt iskolatitkár. Megemlékezésül koszorút helyeztek el a sírján. A 36-os listát jövőre két fő gyarapítja, ők lesznek a legfiatalabb nyugdíjasok. Ezután mindenki elmesélte legutóbbi éve élettörténetét.
Sorsok, emberarcok, küzdelmek és harcok. Halk szavú sóhajok fel-felhorgadtak Óbecsei (Gärtner) István szavaival: „Hallhassátok meg a panaszaikat, / Enyhítsétek meg a bánatukat! / Legyen hozzájuk szép szavatok, / Legyen számukra mosolyotok!/” Esteledvén fogyott a sütemény, a pogácsa és megfakult az aranyló, nyárias nap melege. Sok-sok fénykép között egy mézeskalács díszelgett még az anyák napi ajándékokból: „Köszönöm, hogy vagy!”
SzférA