6.3 C
Cegléd
2024. április 16. kedd
spot_img

Tatártemetés

images_2014_bordaManapság – a felvilágosultnak mondott világnézet tornyából visszatekintve – szinte mindenki egyetért abban, hogy a sötét középkorban megtorpant a tudományos fejlődés. Többnyire a boszorkányüldözést, a szent inkvizíciót kiáltják ki bűnösnek, ami igaz is lehet, például az anatómiára, vagy a csillagászatra gondolva. A térképészet korabeli sorvadozásáról azonban leginkább Cegléd és Nagykőrös több évszázados határvitája tehet…

Hej, de sok képzett földmérőnek az esze-kereke elhányta a küllőt, ha megpróbált mezsgyét húzni a két szomszédváros birtokai között! Ki tudja, az idők során hányan buzdultak neki – országbírói parancsra, vagy felfogadott prókátorok paragrafus-bogozását szolgálva – a határok megrajzolásának, ám mindannyiszor sikertelenül. Mire a határbejárást követően tintába mártották a pennát, hogy piros vonallal szétválasszák a térképen Kőrös és Cegléd földjét, már újabb igazság volt érvényben! Hiába dolgoztak, s még szerencsésnek tudhatta magát, aki csupán lógó orral hagyta abba, nem pedig kardéllel megigazított frizurával, furkóval egyengetett derékkal!
A tulajdonlásban kialakult összevisszasághoz az egymás nyomába lépő királyaink meggondolatlan adakozókedve vezetett: a városok közös használatába adott Tölerdőben, és Szárhomok, Hosszúhomok* keresztül-kasul járatott legelőin csírázott ki minduntalan a békétlenség magja. Adták volna ezt a részét ennek, a másikat annak, s nem csak úgy átabotában kettőjüknek az egészet! Mert így sose tudta egyik fél sem, hol téved tilalmasba, vagy mikor érezheti sértve magát, megrövidített mivoltában. Ha ceglédi fanyűvők néhány szekérnyi gerendának valót kivágtak a határerdőben, a kőrösiek viszonzásul feltartóztatták a hazafelé tartó vásáros jobbágyokat, – elkobozva az ökröket és a szekereket, hordóstul-borostul. Aztán, mikor emezek gulyái az illendőnél beljebb bitangoltak az árvalányhajas mezőkön, nem késlekedett a bosszú: másnap tarra lett kaszálva Kőrös legdúsabb rétje!
Így múlatták az időt emberöltőkön át, talán csak azért, hogy emlékezetes maradjon a tegnap és izgalmas legyen a holnap – mert egyébiránt békességben élt egymás mellett a két város népe. Végképp elcsitulni látszott a viszálykodás, midőn a dúlt ország fölé az oszmán uralom félholdja emelkedett, kéretlen csillagzatul. Nem értek rá egymással bajmolódni, mindenkinek megvolt a maga félni- és féltenivalója… Hanem éppen a félelem, az óvatosság vezetett újabb vitákhoz, pereskedésekhez!

A törököknek éppoly agyafúrtak voltak a törvényeik, amilyen tekervényes a turbánjuk! Bármelyik város határában esett valamiféle gyilkolászás, a terület birtokosával súlyos vérdíjat fizettettek – nem téve különbséget az áldozat hovatartozása szerint. Török, vagy magyar – egyre ment; a lényeget a kincstárba besöpört, mennél több akcse* jelentette!
1640-ben Ali pasa lovasai kóborló magyar hajdúkat kaszaboltak le a csemőhomoki részen. Vezérük Kőrösre vitette a tetemeket, és követelte a vérdíjat. A város tanács gyors suskusban kibölcselte: jobb lenne elhárítani a felelősséget, nehogy az igazhitűek más retorzióval is megfejeljék a fizetnivalót!
– Kegyelem!– borultak térdre a villogó pengéjű handzsárok előtt. – Ceglédé az a föld, fizessenek ők!
A szomszéd város állta ugyan a büntetést, ám rá is tenyerelt nyomban a Hosszúhomokra, fityiszt mutatva a kőrösieknek. Szívhatták már azok sóváran a fogukat: nem tehettek semmit, a maguk állításával szemben!
Máskor portyázó, fosztogató tatárokat nyuvasztott meg Érdi András házanépe, a Sashalomtól* délre. El is kaparták őket hamarjában a homokba, jó mélyre, mégis híre ment a dolognak. A törökök cseppet sem fájlalták segédcsapataik fogyatkozását, de ennek okán is teli akarták töltetni a pénzes bőriszákot. Ódzkodtak ismét a kőrösiek, – bizonykodva, hogy sem a tettben, sem a helyszínben nem illetékesek! A ceglédiek habozás nélkül lerótták megint a vérdíjat, a Tatártemetésnek elnevezett helyet kikiáltották határjelül, s ettől fogva egyedül birtokolták a Nyárasapátitól Mikebudáig eső homokhátságot.
Hanem ebbe a kisemmizésbe már Kőrös sem akart belenyugodni! Mindennapossá vált a dézsmálás, verekedés, egymás jószágának megrablása. Hosszú pereskedés vette kezdetét: két évszázadnyi csetepaté után még kétszáz évig tartó huzavona… Lassacskán úgy belekavarodtak, hogy már sem a Tatártemetésnek, sem más határjelnek a helyét nem tudta bizonyítani senki. A bíróságnak csak 1842-ben sikerült végérvényesen pontot és pecsétet tenni az ügyre!

Nem sokkal az ezredforduló előtt – amikor Cegléd még ősi joggal, makacsul ragaszkodott a május elsejei rendezvény csemői helyszínéhez, a putrisarki erdőben – részt vettem a majális előkészítésében. Az ünnepi színpadot rejtő tisztást keresve tévedtem egy nagytudományú, idős parasztember tanyájára. Ez a bizonyos Csojtár Vince mesélte el, hogy a két közeli város örökös torzsalkodása milyen nyelvészeti változásokat eredményezett.
Miután megtudakolta, honnan jöttem, az apóka életre szipákolta szortyogó pipáját, s annak csutorája mellől pöfékelte az akadémiai kinyilatkoztatást: – Ez a határ régen Cegléd birtoka volt… Vagy Nagykőrösé… Ők se tudták igazán, de úgy-ahogy elvótak benne. Hanem a Tatártemetés okán nagy háborúságba estek a kétféle népek, oszt’ onnastul a kőrösiek ő-nek kezdték mondani az e-t, a ceglédiek meg é-nek, hogy még a beszédjük se hasonlítson a másikéra!
– És itt, a végeken miként jön a szó a szájukra, Vince bátyám? Csömőben laknak-e, vagy Csēmőben? – próbáltam ugratni.
– Se itt, se ott! – sercintett egy barnát önérzetesen a szőke homokra. – Mink csemeiek vagyunk!

Aki nem hiszi, járjon utána! Bár könnyen előfordulhat, hogy a kétkedők elvétik az irányt a dűlőutak labirintusában, és nem találják meg Csojtár Vincét – ha ugyan él még egyáltalán… De hát nem is kell az ő szava bizonyítéknak, hiszen a nagykőrösi piacon azt lehet hallani: – Mindön évben mögröndözzük a möggyfesztivált!
A ceglédi vasútállomáson meg efféle kijelentés üti meg a fülünket: – Mindēn rēndēs embēr ēgyetēmre járatja a gyerēkit!
Lám, tartják a módit, Vince bátyó tudományos elméletét igazolva; pedig már arra sem emlékeznek, hogy az őseik sokáig haragudtak egymásra, valami Tatártemetés miatt…

Borda János


*Hosszúhomok: egykori határjelek (Nyársapát, Csemő vonalában)
*akcse: korabeli török pénzegység
*Sashalom: a mai Gyurka-domb, Csemő határában

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

spot_img

Friss híreink

Lámpákat lopnak

Márciusban még örömmel jelentette be Klément György önkormányzati képviselő,...

Hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételéről

Tisztelt Ingatlantulajdonosok!                                 Az alábbiakban tájékoztatjuk a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételéről: A...

Cegléd pártján – A Ceglédért Független Egyesület jelöltjei

A június 9-ei önkormányzati választáshoz közeledve a Ceglédért Független...

A Fidesz-KDNP bemutatta a képviselőjelöltjeit

A FIDESZ ceglédi szervezete is bejelentette a június 9-ei...

15 éves a Nia játékbolt

Idén 15 éves a Nia játékbolt Cegléden, ahol csaknem...