L É T
„Sok van, mi csodálatos, / De az embernél nincs semmi csodálatosabb” – vallotta Szophoklész, az ókori görög drámaíró. Ez a humán hit jutott eszembe, amikor megtekintettem Papp Elek Létek című, szellemet-lelket rezdítő kiállítását a ceglédi Galériában.
A fotográfia szó egyik régi jelentése: másodlat. Nemcsak az ábrázolt valóságé, hanem az alkotóé is. Mégis egylényegű: emberközpontú. Mert a világhírű fotóművész minden képén jelen van – főszereplő – az ember, figurálisan vagy lelkületében. A vonzó alak az egyszerű, jellemképen (portré) és életképen (zsáner) megjelenítve.
Érdekes rendezési eljárás: három realista kép egymás mellé helyezve „összejátszik” és szimbolikus jelentésűvé válik. Mintha mozgófilmet látnánk. (Áttűnés, ez a neve.)
A létek (létezések) közül azt a Papp Elek-i művészi megjelenítést választottam, amely a teremtett, egyetemes sorsot szimbolizálja: ÉLET (Kincs) – MÚLÁSA (Már várnak rám) – HALÁL (Kontraszt). Illetve a „képi emberhez” közelítve: itt – úton – túl.
Kincs: a víz. Egy csepp. Még. Apad a kút. Mint az idő. Az élet tenger, cseppnyi belőle egy emberi élet – közmondás. Meg ez is: A remény oly íz, mint a tiszta víz. A fotón a jövőjelölő ellentét: felül a világos, alul a sötét.
Már várnak rám: ott Fönt. Itt lent öreg fa tövében öregember, kit sorsának súlya nyom a földre, amelybe vágyik. A nehéz idő a sötét árnyban araszol. Ágakon, köveken mohásodik a csend. A test merevül, a lélek mozdul.
Kontraszt: a sötét elizzik a fényben. Olyan fehér ez a világ, amilyen a földön nincs. A menny vakító tisztaságát, lélekké lényegítő vonzását jelképezi. (A felvétel után nem sokkal az öregember meghalt.)
*
Az élet véges, a lét végtelen. Mert ami létezik, az van. S Papp Elek ezt ábrázolja: egyediben az általánost, emberben az emberit, pillanatban az örökkét, életben a létet.
Koltói Ádám
