“Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…”
Gyerekkorom kedvenc olvasmányából, a Kis hercegből való ez a mondat. Már-már kezdtem elfelejteni, de a Kossuth Művelődési Központ előadása eszembe juttatta.
Az iskolásoknak szóló előadásra – mert hát mit tesz a nosztalgia – én is jegyet váltottam, beültem az utolsó sorba, és néztem az eseményeket, belefeledkezve, mintha én is gyerek lennék.
Emlékszem, olvasás közben, annak idején, mennyire untam egyes részeket, újraolvasva a könyvet szívesen átlapoztam azokat. Azt hiszem, nem értettem. Aztán kicsit később – már túl az iskolás koron – hasított belém a felismerés: Saint Exupery könyve nemcsak gyerekeknek szól. Az “unalmas” részek, a bolygók “lakói”, akikkel útja során találkozik a Kis herceg, mind-mind a saját önző világukba, a saját “bolygójukra” menekült emberek, talán egyikükben, másikukban mi is magunkra ismerhetünk. Nem csoda, ha Kis herceg nem talál barátokra. Egy napon aztán összetalálkozik a rókával, aki a maga egyszerűségével mondja ki az örök érvényű mondatot: “Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan fontossá a rózsádat.” De a folytatásban nem találunk feloldást: “Szelíden dőlt el, ahogy a fák.”
Talán nem voltam egyedül, aki kisgyerekként nem értette meg ezt a már klasszikussá vált művet. Ezért üdvözöljük a Művelődési Központ új kezdeményezését, s ezért volt különleges vállalkozás a Nevesincs Színház produkciója, ami amellett, hogy pontosan követte az eredeti történetet, drámapedagógiai előadás volt. A színészek időről időre megállították a jelenetet, és a gyerekekkel közösen, lépésről lépésre fejtették meg a mondanivalót. Így nyertek értelmet Exupery gondolatai a kicsik számára is. A hűség, a türelem és a szeretet hangjai szólaltak meg az előadásban olyan tisztán, mint maga a Kis herceg, s maguk a nézőtéren ülő gyerekek.
S Petrényi Zsuzsa
