Dacára annak, hogy mindennapi életünket elektronikus eszközök könnyítik meg, vannak kihívások melyeket teljesíteni (még) nem tudunk általuk.
Ilyen késztetések nyomán jött létre a nagy sikerű Kézműves Karácsony című kiállítás anyaga a Ceglédi Galériában. Hitetlenkedve keresem az alkotók életében azokat az órákat, amikor létrehozzák remekeiket. Arra a következtetésre jutok, hogy a nap 25. órájában, vagy még azon túl. Hisz dolgoznak, házimunkát végeznek, gyermeket nevelnek. Az esztétikum megteremtésének vágya feledteti a fáradtságot, ez jól látható a CAE iparművészeinek munkáin. Boldog pillanatokat okoznak maguknak s a nézőnek.
Most mégis két olyan mostanában megismert alkotóról írok, aki kimaradt a kiállításból, de ott lenne a helyük az Egyesület tárlatain, Az erdélyi származású aranyműves, Ercsei Lenke családjában keramikus műtermekbe (Benczédi Sándor és lánya) pillanthatott be, csak nyugdíjas éveiben jött el az idő, hogy agyagot és mintázó szerszámokat beszerezve, alkothasson. Főként fiatalkori emlékeit, alakjait megjelenítő kis terra kotta szobrait a nagyközönség az Artem Galériában, illetve a Magyarok Házában láthatta. A sikert ez az év hozta el: negyedik budapesti csoportos Betlehemi Jászol kiállításának díjazottja lett, most főhelyre került a tárlat anyagát dokumentáló igényes Betlehemi képes könyv lapjain. 100-nál is több népéleti témájú munkája (Lekvárfőző asszony, Üstfoltozó cigány, Mosónő, Magvető, Borivó, Pipatömő, Kukoricamorzsoló, Üldögélő öregek) naiv bája, bölcsessége, de pajzán humora is figyelemre méltó. Igénye, hogy magasabb rendű értéket hozzon létre önművelésre és rajzi tudásának csiszolására ösztökéli. A bibliai témájú (idén díjnyertes) munkáit is a művészettörténet legszebb Pieta, Királyok imádása, Mária a kisdeddel szobrai inspirálják, megtoldja azok szépségét a népi vallásosság hitelességével. „Már három szekrény tele van velük.., minek csinálom?.”- fakadt ki néhány hete. Csütörtökön a Városháza dísztermébe várják…
A Tetz Alapfokú Művészeti Iskola adminisztrátora, Csernus Mária szabadidejében már régóta készít agyagtárgyakat. Így fogalmaz: „Saját örömömre, hobbiként alkotok, mert nehéz élethelyzetekben segít a kreativitást kiélni és gondolataim megtestesülését látni”. Ő is a konyhaasztalon dolgozik és nehézséget okoz, hogy érlelje, nézegesse, javítgassa, szinte meditatív beleéléssel készült munkáit. A felrakott és kézzel alakított edényeit, áttört nyújtott agyaglapokból formált, kecses figuráit, szinte konceptuális igénnyel újra és újraformált angyalait. „Egy-egy megrendelés új technikai problémákat vet fel, izgalmas kísérletezni, keresni kell a megoldást, ugyanakkor érezteti velem határaimat is.” Legjobban saját ötleteit szereti megvalósítani, most éppen az enyhén színezett figurák készítése izgatja, úgy érzi: e témában évekre megvan tennivalója. Ott jártamkor apró tárgyaival díszítette az Iskola irodájának karácsonyfáját, ami visszafogott fehér-ezüst színvilágával tényleg nagyon szép lett.
Most e pillanatot telefonommal megörökítettem, a képeket és a cikket számítógépemmel elküldöm a szerkesztőségbe és a virtuális világ segítheti a művészettel élőket. Várjuk Máriát és Lenkét, hogy matériamunkáló tudásukat adják át az Iskola növendékeinek. Manuálisan.
P. Rónai Gábor
