A napokban ahogy jöttem a hobbiról hazafelé, bekanyarodtam a horgásztavakhoz, körbekocsikáztam a 4-es tavat. A tó be volt fagyva, közepe felé haladt két ember, akik tíz méter távolságra egymástól nekiálltak léket vágni.A jég közel 20-25 cm vastag volt, nehezen adta meg magát, de végül rajta kb. 30×40-es lyukat vágtak a fiúk. Elővették a horgászfelszerelést és elkezdtek „lékhorgászni”. Sikerrel: egyikük míg ott voltam, két kis keszeget fogott: Nem baj – mondta, – jó lesz csalihalnak.
Ezen a tavon nemrég még kb. 40 négyzetméteres be nem fagyott rész volt, mely a vadkacsák állandó mozgása miatt nem fagyott be. Sok vadkacsa volt, közöttük ott volt a tó hattyúja is, de a nagy hideggel végül nem bírtak a kis jószágok, így ez a rész is keményen befagyott. Kérdeztem a horgászoktól , hova lettek a kacsák és a hattyú. A tógazda mondta, hogy a kinti strandnál folyik a melegvíz a tóba és oda költöztek.
Hihetetlen milyen ügyesek, nem kell nekik se térkép, se GPS és mégis meglelik a jó helyüket.
A horgászoknak kívánom fogjanak nagy halat, de ne nagyobbat mint a lék mérete, mert nem bírják kivenni! A halaknak meg azt kívánom, minél előbb jöjjön el a tavasz!
Józsi bá’
