Különös hatással volt rám a régi könyvkötőműhely a Kossuth Ferenc utcában. Régi kiadványok, szakácskönyvek, folyóiratok – megannyi nosztalgikus emlék – nézett vissza rám. Az volt az érzésem, hogy a látogatással kicsit a múltba is visszalépek.
Terék Tamás könyvkötő mester felmenőitől örökölte a szakmát, szinte belenőtt a feladatba. Családja idén decemberben már 120 éve(!) foglalkozik könyvkötészettel Cegléden, az első a famíliából Szíjj József volt, még a boldog békeidőkben. Terék Tamás elmesélte, hogy az ő szakmáját igencsak megzilálta a technikai fejlődés.
– Régen rengeteg munkám volt, de ma már sokkal kevesebb, mivel gyárak, üzemek szűntek meg és sok megrendelés kiesett. A számítógéppel való munka általánossá válása is nehezíti az érvényesülést. Most már a régi könyvek javítása, emlékkönyvek, folyóiratok, hivatalos iratok, jegyzőkönyvek kötése és persze a szakdolgozatok, akár soron kívüli kötése az, ami a megélhetést adja. – számol be a szakember.
Terék mester júliusban megy nyugdíjba, de továbbra is dolgozni fog. Mert szereti a munkáját, szépnek tartja és örömet szerez neki. Amikor kérdezem tanulót fogadna-e, azt mondja, nincs tudomása róla, hogy egyáltalán bárhol is képeznének még könyvkötőket. Neki pedig tanulója soha nem is volt. Az egyedül dolgozó mesternek a jól megérdemelt feltöltődést a család, a barátok szeretete és a hétvégi pihenés jelenti.
Farkasné Marika
