Zavarban vagyok kissé! Nem is tudom, hogy miről írjak, egy megújulás kezdetéről? Vagy egy elgondolkodtató, rossz irányú gonoszkodó cselekedetről, vagy talán csak egy karbantartási feladatról? Rendszeresen járok a állomásra, ott vásárolom a napi sajtót. Ma látom, hogy az utolsó három pad is eltűnőben van a Kölcsey térről. Úgy gondolom, ez egy folyamat vége, mely arról szól, hogy egy pad sem lehet a környéken!
Mondják, hogy a “népítélet” döntése ez, ugyanis erre található a hajléktalan szálló és reggeltől estig az zárva, a lakói meg a környékben kószálva élik életüket, esznek, isznak alszanak a padokon. Ugye mi a helyes megoldás? Meg kell szüntetni a padokat! Ugye ez a legegyszerűbb megoldás, mert azok miatt van minden, meg azok nem beszélnek vissza!
Én nem tudom, de bizonyosan van a városnak is olyan feladata, melybe be lehetne vonni ezeket az embereket és talán van ennek felelőse is. De nagyon furcsa, hogy csak eddig jutnak emberek el a gondolkodásban, hogy esetlegesen egy tucatnyi ember miatt nem mehet ki utas, kisgyermek, öregember a szabadba, mert ott nem tud leülni. Pedig kérdezik ki milyen padra vágyik… Vagy az talán olyan, a fellegekbe szálló költői kérdés?
Az orvos is, ha valaki lúdtalpas, betétet ír és nem térdből amputál!
Darányi István
