Nem voltak ők mindig padtársak. Emlékeim szerint Oláh Eszter és Bori Zsuzsi külön társaságba tartozott, mikor a gimit kezdték. Élénkek, elevenek voltak, minden órán kivívták maguknak a figyelmet okos hozzászólásaikkal, kreatív látásmódjukkal – néha persze mással is.
Eszter szeretett nőies, finoman játékos, mesés képeket készíteni, nyílt tekintetében tűz lobogott bármikor alkotni kezdett. Temperamentuma a gyors befejezés felé vitte és lám a most kiállított munkáinak is a frissesség, vázlatszerűség az egyik fő erénye. Őszintesége rajzain is megmutatkozik, de érzéseit úgy tárja elénk, hogy azt nem érezzük tolakodónak. Mint sokan mások, akik próbálják magasabb szinten művelni a vizuális művészeteket, ő is egyedül marad néha véleményével. Úgy érzi, nem értik, magányosan nehéz céljait megvalósítani. Frusztrációit képben fogalmazza meg, ugyanakkor fogékony olyan hagyományos művészeti értékekre is, mint a természet szépsége. Ha végigküzdi a vizuális kultúra tanári diplomáig vezető utat, felvérteződhet, megerősödhet, társakra találhat e szép művészeti ág népszerűsítésében. Lehet, hogy egyszer majd itt tanít. Vidám egyénisége alkalmassá teszi e látszatra könnyű, de komoly kitartást igénylő pályára.
Zsuzsi elmélyültsége, koncentráltsága már korán megmutatkozott, mindig nagy körültekintéssel, szinte befelé tekintve kezdett dolgozni, szavát sem lehetett venni. Forgatta, nézegette vázlatait és hosszas munka árán olyan művekkel (tehát nem stúdiumokkal) állt elő, melyeket tanár és diák egyaránt tisztelettel nézett. Sokoldalú tehetsége a zenei, az irodalmi és a képzőművészeti kiruccanások után az építészet irányába viszi, ahol a szárnyaló ötleteket csak ritkán lehet alkalmazni, főként, ha azok nem párosulnak a megvalósíthatóság praktikumával. Szüleitől hallottam, hogy erős egyéniség, mely szükséges lehet a jó megoldások átviteléhez, de előbb az egyetem elvégzéséhez. Pontosságára és szorgalmára kivált szüksége lesz a hosszú menetelésben, mely matematikától, statikáig, kémiától és fizikától anyagtudományig, vizualitástól az ergonómiáig visz. A most látható fotóin kiderül érzékenysége az épített környezet szépsége és a világ színes megnyilatkozásai irányában is. Szereti az állatokat, de nem esik a sablonosság csapdájába, macskás fotóján megfejeli a tükröződést a kép megfordításával. A kép tárgyának valódisága válik kétségessé, keletkezik egy kis titok, mely a nézőt bevonja a képi játékba, így a kiállítókat köszöntő Gulyás Zoltán igazgató és a megnyitó beszédet tolmácsoló Girst Ádám tanár urat is.
Zsuzsi a fotót, Eszter a rajzot próbálgatja, hogy majd a teljességgel számítógépes képalkotás és kommunikáció világába is belekóstoljanak a jövőben. A meghívó nívós elkészítése már erre is jó példa! Végül egy padban, majd alkotásaik egy falon kötöttek ki: az érettségi időszakában Bori Zsuzsi és Oláh Eszter kiállítása még látható a Kossuth Gimnázium klubjában. Közben izgulhatunk a felvételik miatt…
Rónai Gábor vizuális kultúra tanár
