Tavaly történetének legjobb eredményét érte el Kecskeméti József vezetésével a Ceglédi VSE U19-es labdarúgó csapata, amikor második helyen végzett a bajnokságban. Az idei szezonban – mivel május 20-án megint nyerni tudott, – már két fordulóval a bajnokság vége előtt biztos bajnokok! A ceglédi fiúk hazai pályán gyűrték maguk alá a vendég Egert, ezzel megszerezve csoportjuk bajnoki címét. A történelmi pillanat azért is érdekes, mert Kecskeméti József egyszer már szerzett bajnoki címet 2008-ban, akkor játékosként. Kecsóval a győzelemről, a ceglédi foci jövőjéről is beszélgettünk.
– Gratulálunk a sikerhez! Mi kellett a győzelemhez edzői stratégia, fegyelmezett játékosok vagy szerencse?
– Mindhárom. A szerencse fontos faktor. Amikor játékosként nyertük meg a bajnoki címet, előtte 3-4 alkalommal is erősebb játékoskeretű csapatunk volt, de nekik nem sikerült. Nekünk szerencsénk volt! Most is az U19-es fiúknál nagy szerepet játszott a Fortuna-faktor. 14 játékossal kellett végigcsinálnunk a bajnokságot, de sikerült úgy motiválnom őket, hogy alig hagytak ki edzést, elmaradtak a sérülések és fegyelmezetlenség miatt sem kaptunk sárgát vagy pirosat, így mindig ki tudtunk állni. 18 mérkőzés óta veretlenek vagyunk, így bár két mérkőzés még hátravan, de már eldőlt a bajnoki cím sorsa! Múlt héten töltöttem be 42. életévemet és tetszetős ajándékot kaptam a fiúktól – vagy az Élettől? – ezzel a bajnoki címmel.
– A ceglédi foci emblematikus alakja vagy. Meséld már el, hogyan lettél focista?
– A foci nálam örök szerelem. A nagymamám a pályával szemben lakott és már 3-4 évesen, ebéd után mentünk át a pályára játszani. Belém ivódott a foci szeretete és a „kék-sárga” ceglédi vér. Hamar eldőlt, hogy a ceglédi focira teszem fel az életem. Egy ideig, mint játékos szerepeltem. Két évet még Ausztriában is játszottam, de a honvágy hazahozott. A legkomolyabb eredmény a 2007-2008-as idényben a bajnoki cím elérése volt: ezzel 33 év után jutott fel a ceglédi csapat a másodosztályba. Azután az edzői pálya felé fordultam, voltam játékos pályaedző és másodedző is. Ványi Zsolt vezetőedző ideje alatt sokat tudtam fejlődni edzőként is, szép időszak volt. Később csak az ificsapatnál és a gyerekeknél edzősködtem. Majd két edzőváltás között kettő hónapra megkaptam a felnőttcsapatot „dupla vagy semmi” alapon. Aztán Varga Attila vezetőedző mellett segítettem tovább a ceglédi focit. Tőle is sokat tanultam.
– Ajánlanád a fiataloknak a focista életpályát?
– Mindig azt mondom a fiúknak, hogy a tanulás az első. A futballista pályája meglehetősen rövid és egy súlyos sérülés derékba törheti. Nekem szerencsém van, hogy nem történt velem súlyos baleset. De a tanulást én elhanyagoltam, amit felnőttként kellett és kell pótolnom, ami nem egyszerű munka mellett.
– Család, szabadidő?
– Nagyon nagy szerepe van az életemben és sikeres pályafutásomban a családnak, drága szüleimnek, akik mindenben támogatnak és a biztos háttérnek, aminek az alapja Kata, a feleségem és Ádám, a fiam. A szabadidőmet is a labda körüli dolgok töltik ki: kispályás foci, lábtenisz, amihez több évtizedes barátok adják a társaságot. Nagyon szeretek olvasni is, tartjuk magunkat a Katával ahhoz a fogadalmunkhoz, hogy: Egy hónap, egy könyv!
– Mi a véleményed a ceglédi foci jövőjéről?
– Sok jó edző és labdarúgó van Cegléden, büszkék lehetünk rájuk. Az U 14-es csapat is bajnokságot nyert Ványi Zsolt edzővel. Az infrastruktúra fejlődik: épül a pálya, lelátó, kiszolgáló épületek. Ha belegondolok, milyen állapotok voltak, amikor mi kezdtük itt a pályánkat… A felnőttcsapat helyzete azonban nagyon nehéz és ennek sok oka van. Szorítok nekik, de a mostani mezőny nagyon erős.
– Mi lehetne a megoldás, hogy végre elmozduljon a holtpontról a csapat?
– Mindenképpen jó lenne a tehetséges gyerekek közül 2-3 bekerülne a felnőtt keretbe és ott játszatnák őket. Az ő friss energiájuk életet hozhatna a csapatba. Természetesen a felnőtt csapatnál az edző teljesítménykényszer alatt van, neki győzni kell, így inkább a tapasztalt idegenlégiósokat vetik be, nem az újonc helyieket. Az lenne a legjobb, ha a felnőtt csapat mellett egy tartalékcsapatot szerveznének, ahol az U19-ből kiöregedett játékosok is gyakorlatot szerezhetnek. Ha a 20-22 játékos 40 %-a ceglédi vagy környéki lenne, az már 600-800 embert is kivonzana a pályára. Ez a lélektani támogatás megváltoztathatná a ceglédi foci jövőjét.
kea
