Az évszázadok viharait átélt sámlit nagy becsben őrzi Palásti Géza, aki elmesélte a már inkább dísztárgy, mint bútordarab történetét. – Végigkísérte ez a bútordarab a családunk életét, őseim 6-8 generáció óta üldögéltek rajta. Története első szereplője anyai szépapám, aki a ’48-as szabadságharcban előbb honvédszázadosként, majd őrnagyként szolgált. A szabadságharc bukása után először halálra ítélték, majd császári kegyelemmel életfogytiglant kapott és 1855-ben szabadult Kufsteinből. 
Természetesen a teljes vagyonelkobzás miatt hajdúszoboszlói birtokait is elvették. Helyette kapott a ceglédi Jugerumban a 21. dűlőben egy jobbágytelket. Volt rajta egy négyszer négy méteres vályogépület szalmatetővel, egy eperfa, egy ásott kút, meg 200 négyszögöl szőlő. Ide költözött be a feleségével és négy lányával, akik közül Anna volt az én ükanyám. No, abban a szalmakunyhóban találta szépapám ezt a széket 1855-ben és már akkor sem volt új darab. Azóta is nagyon vigyázunk rá. Kérték már a Kossuth Múzeumtól is, de nem adtam oda. Időnként kezelem, konzerválom ezt a szép régi tárgyat, amihez annyi emlék fűz…
