A Kossuth Múzeum a MAFOSZ szalonnal a fotográfia, az Artem Galéria pedig Gy. Bartus Zita tárlatával a festészet kedvelőt hívja, mintegy helyettesítve a felújítás alatt álló Ceglédi Galériát.
Gy. Bartus Zita az elmúlt tíz évben változó aktivitással ugyan, de részt vett a CAE Benedek Péter Rajzkörének munkájában, ahol nagyobbrészt Csurgai Ferenc volt a mestere. A számos környékbeli kiállításon kívül eljutott a fővárosba, ahol a theTalent országos anyagában, majd egyéni kiállításon mutatkozhatott be a Barabás-villában. Az itt látható műveket ez utóbbi anyagából válogatta, a kiállítás a fő művéről a ”Várakozás” címet kapta. A cím a nekünk adatott időre, erőre, tudásra utal, a kép középpontjában lévő dobozkában lelhető azok számára, kik oda ülnek az Ő asztalához és imájukban kérik azt. A várakozás kétirányú, ahogyan mi várjuk az isteni erőt, úgy a régebbi és újabb edényekkel rakott asztal is várja, hogy letelepedjünk mellé… mert modern világunkban ez változatlanul szükséges. Az alkotó tárgyábrázolási stúdiumoknak, kompozíciós gyakorlatoknak nevezi festményeit, ugyanakkor a kompozíciók elemei egy-két kivételtől eltekintve a keresztény művészet alapszimbólumai (hal, tojás, kehely, asztal) közé tartoznak, a kompozíciók szimmetrikus elemei is a szakrális középkori festészetre utalnak. Ahol e párhuzam nem ismerhető fel, ott tetten érhető a szándék a tisztaság és a rend képi megteremtésére, még a legegyszerűbb konyhai eszközök esetében is. Képpárjai, sorozatai olyan főként családja által használt régi tárgyakat vonultatnak fel, melyekhez emlékek kötődnek – fájóak és kellemesek. Vászonra, falemezre kerülve újra értelmeződnek, más tárgyakkal való együttállásuk komplexebb jelentéseket hordoz, változik a nézőpont is. Felülnézet, szigorú frontális aspektus, vagy ezek finom keveréke miatt érezhetjük úgy: csak félig valós csendéletek ezek. A teret csak mellékszerepben, szinte monokróm felületekkel érzékelteti, csöndes hangzatok meditatív jelleget kölcsönöznek a világoskék-fehér képeknek. A munkái tisztaságát a felesleges részletek elhagyása és az egyszerűsítés adja. Szép példája a bejárat felőli falon lévő három nagy festmény az ugyanazon témát feldolgozó absztrakciónak. Az elsőn még porcelánok díszítő részletei is láthatók (igaz stilizáltan), a másodikon inkább a tükröződések izgalmasak, majd az utolsón esztétikum-forrássá a szín és a ritmus válik. A festő számára e kiállítással egy alkotói korszak zárult le, a tárgyak általi emlékek újrarendezése nem csak művészi, de emberi és talán női szempontok alapján megtörtént. A vitrinből a tárgyak ismét a mindennapos használatba vétettek, múltjukkal együtt.
Az Artem Galéria elhatározta, hogy a CAE tagjainak munkásságát egyénenként ismerteti meg városunkkal, ezzel hiánypótló szerepet betöltve. A következő Gulicska Lőrinc „Ilyen még nem volt” című grafika-kiállítása lesz, mely szeptember 16-án 11 órakor indul, tibeti hangtál bemutatóval nyitja meg Harangozó Viktor. Csoportos alkalmak nélkül sem maradunk, legközelebbi CAE Benedek Péter Rajzkör kiállítás szeptember 13-án este 18.30-kor, a Radnóti-teremben nyílik Budapesten. Ezt a Magyar Könyvvizsgáló Kamara Oktatási Központjának ügyvivője, Dr. Lakrovits Elvira nyitja meg, muzsikával Kiszely Margó és Bori Jenő szolgál.
P.R.G.
