Analóg

Most ideemelek egy panaszos sztorit, a huszonhat lakásos társasházról hallottat. Elképedtem azon, amit egy nyugat-dunántúli városban élő ember, X. úr mondott el, az átélt igazságtalanság dühével, a népszerű kereskedelmi csatorna betelefonálós, reggeli műsorában a minap. Nem hittem a fülemnek, hogy olyan kis közösségben – mint egy társasház közössége – ilyen megtörténhet. Hogy ennyi nemtörődömség, sunyiság, megvezetés, harácsolás, akarnokság, arrogancia legyen egy helyen…
A társasház udvarán egy egészséges, hatalmas diófa állt. A tulajdonosok szerették az árnyat adó diófát, alája gyakran kiült a ház apraja-nagyja. Nagy volt a tulajdonosok tiltakozása akkor, amikor a közgyűlésük úgy döntött, hogy a diófát kivágják, mert, mint indokolták, annak helyére garázst építenek. Építsék a kerítés mellé, ott van hely bőven – szólt a tiltakozó kórus. Idővel a tiltakozás alább hagyott, négyen maradtak, ebből hárman kihátráltak, már csak a nyolcvan éves X. néni tiltakozott.
A diófát végül kivágták, feldarabolták és elszállították. X. néni fia, X. úr – aki nem a társasház
lakója – szakértőt fogadott, mondaná meg ő, mennyit ér a préda. A szakértő kétszázhatvanezer forintban állapította meg annak értékét, így tíz-tízezer forint illette volna a 26 tulajdonost. X. úr semmiképpen sem tudott belenyugodni abba, hogy se fa, se pénz. A helyi rendvédelemnél ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, mondják meg ők, ki vágta ki, ki vitte el, és hová a diófát. Néhány hét után a rendvédelem a nyomozást lezárta, mint indokolták, nem találták meg az elkövetőt.
Erre már az aljanép is akcióba lépett! Egy este X. úr hazafelé tartott édesanyjától, amikor a lépcsőházban a rá várók agyba-főbe verték. Vértől csorgó fejjel tért haza. Támadóit nem ismerte fel, nem tett feljelentést, egyébként nála már hitelét vesztette a rendvédelem.
X. úr befejezettnek vélte az összes kellemetlenséget, de nem ez történt. Jelenleg bíróság elé citálják, a társasházból valaki vádat emelt ellene személyiségi jog megsértése miatt, a kivágott diófa történetéről ezentúl szó sem esik! Ügyvédet szeretett volna fogadni védelmére, de a városban ilyen perekhez ügyvéd nem kapható. Egy távoli városban lakó ügyvéd vállalná a védelmét, aki a kezdő tárgyalásra háromszázezer forintot kért. X. úrnak nincs pénze, de, ha lenne is, az igazságszolgáltatás őt marasztalná el, pert nem nyerhetne a mai állapotok szerint, ebben százszázalékosan biztos. X. úr örök időre megfogadta, soha többé senkit nem nevesít!
A társasház összes lakója hallgat a diófa ügyletről, a közös képviselő semmiről nem tud…
Ja, a garázst megépítették, a kerítés mellé.
HÁLO
(A kép illusztráció.)