A közelmúltban a Városvédő és Szépítő Egyesülettel – önkormányzati támogatással – sokak örömére felújítottuk a Béke téri kis trafik épületet. A munka közben számosan megálltak mellettünk, és szívesen felidézték a trafikokkal kapcsolatos emlékeiket, ismereteiket.
A mai tudásunk szerint a magyar nyelvterületen elterjedt „trafik” kifejezés, három idegen szó hatásaként született. Így az ausztriai német tabaktrafik (dohánybolt), a francia trafic (üzlet), és az olasz traffica (kalmárkodás, kereskedés) szavakból. Maga a kifejezés 1851-ben lett általános, amikor elfogadták, hogy a dohánykereskedelem állami monopólium legyen.
Érdekes, hogy a mai „szivar” szavunk, Vörösmarty Mihálytól származik. A költő a „cigarró és szipa” szavak összevonásából alkotta meg a közkedvelt kifejezést. A dohánytermékek forgalmazása kapcsán ismeretes, hogy 1865-ben a legnépszerűbb az un. kettős szivarka volt, aminek mindkét végére szipókát helyeztek és a vásárló által kívánt méretre törtek. A két krajcárba kerülő termékből egy év alatt kimagaslóan sokat, 660 ezer darabot adtak el.
Korabeli tudósítások, feljegyzések beszámoltak arról, hogy a tolvajok, a rablók gyakran és szívesen látogatták a trafikokat, könnyű pénzszerzés reményében.
Az I. világháború után, csak hadirokkantak, hadiözvegyek kaphattak trafik működtetésére engedélyt. Állítólag kivételt csak egy esetben, Molnár Gábor vadász-utazóval tettek, aki egy robbanáskor megvakult. Többen felidézték azt is, hogy szerintük Cegléden valamikor 11 vagy 14 trafik működött. Például a mai főtereken, a Kölcsey téren, az egykori kisvasút pályaudvarán. A zöldházakkal szemben, a mai un. tiszti lakótelepen olyan dohánybolt volt, aminek külön termében, igen kényelmes körülmények között lehetett „füstölögni”, olvasgatni. A Béke téri trafik mellett volt egykoron a kisvasút egyik megállója. A helyiek elnevezték „Piroska megállónak”, egy ott nyitva tartó, hasonló nevű kocsmáról.
Ezeket az emlékeket – többek között – az épület felújítása közben mesélték el a ceglédiek, mindnyájunk örömére.
Kocsis István
