Édesapám a kultúrházban volt színpadmester és dekoratőr több mint 40 évig. A városi rendezvényeken ő dekorálta és díszítette a tribünöket, melyen az akkori méltóságok és vezetők foglaltak helyet. Innen szemlélték, hogy elvonulnak előttük, például május 1-én különböző vállalatok és iskolák képviselői, azaz a nép. Akkoriban kötelező is, meg nem is volt a részvétel. A Rákóczi úton végig haladt a nép, a kultúrháznál volt vége. A cégek különböző termékeket mutattak be a mozgó kocsikon. A vágóhíd dolgozói által készített termékeket a kocsi platójáról szétosztották, ami ehető és finom volt. De néhány év múlva a kolbászokat inkább fűrészporral töltötték meg. A nép persze nagyot csalódott.
1967-ben volt egy előadás ipari tanulóknak. Lehetett jelentkezni, hogy ki akar felmenni a színpadra. 5 személy volt a színpadon, köztük én is. Le kellett ülni egy-egy székre, mindenki kapott egy nagy krumplit és egy motor dudát. Hofi Géza olvasta fel a Hófehérke és 7 törpe mesét, melyben balesetveszélyes események voltak beleszőve. Nekünk figyelni kellett, mikor ilyen esemény hangzott el és meg kellett nyomni a dudát, mire Hofi megállt az olvasással. Válaszolni kellett arra a kérdésre, hogyan lehetett volna elkerülni a balesetveszélyes helyzetet. A helyes válasz jutalma hurkapálcán gémkapoccsal felerősített 10-20-50 és 100 Ft-os papírpénz volt. Minden válasznak megvolt a forintértéke. A zászlókat a krumpliba szúrva gyűjtöttük. Én akkor 280 Ft-ot nyertem. Ez egy felnőtt egy heti keresete volt. Abban az időben 80 db egykilós kenyeret lehetett kapni ezért, most meg talán egyet lehetne.
Akkor a jeles eseményről nem készült fotó, de most, 51 évvel később igen! A krumpli a hobbimon termett, a dudát Kővári Páltól kölcsönöztem.
Józsi Bá
