Nyársapát község központi terén áll a Trianoni Emlékmű, melyet minden évben koszorúk borítanak. Június 4-én 16 órakor, verőfényes napsütésben kezdődött községi rendezvényünk Himnuszunk közös eléneklésével, majd Tóth Tibor alpolgármester, a Nyársapáti Mátyás Király Általános Iskola nyugalmazott igazgatója mondta el emléknapi beszédét. Elmondta, hogy nem egy bűnös, hanem egy csodálatra méltó nép vagyunk, akik különleges nyelvet beszélünk itt a Kárpát-medencében. Hatalmas szívvel és lélekkel, igaz Istenhittel, ősi erényekkel rendelkezünk, melyre büszkék lehetünk a múltban és most is. Éppen ezért vállaljuk fel büszkén magyarságunkat, nemzeti hovatartozásunkat itt Európa szívében.
A nemzeti összetartozás napjához méltóan irodalmi műsorunkban együtt szerepeltek Nyársapát kórusai – a Nyársapáti Népdalkör, a Felnőtt Énekkar, az iskola énekkara – és az irodalmi színpad tagjai.
Először a faluban működő énekkarok citera kísérettel énekelték el az Ősi székely himnuszt. József Attila: Nem, nem, soha című versét Bíró Csilla előadásában hallhattuk. Ezt követően az Ismerős Arcok: Nélküled című dala hangzott el, majd Bimbó Brigitta Vass Albert: A hontalanság imája című versével emlékezett 1920. június 4-e gyászos eseményére. A Nyársapáti Népdalkör a Magyarok madara című gyönyörű dalt adta elő.
A szégyenletes Trianoni „békeszerződést” 1920. június 4-én, magyar idő szerint 16 óra 32 perckor írták alá. Ennek emlékére – a műsor közben – pontosan ebben az időpontban Tóth Tibor alpolgármester, megemlékezésünk szónoka harangot kondított meg.
Az emlékmű talapzatán koszorút helyeztek el az önkormányzat, az ÁMK, az általános iskola, és a községben működő civil szervezetek képviselői.
Megemlékezésünk a Székely himnusz közös eléneklésével zárult.
Köszönöm minden lelkes szereplőnek, közreműködőnek, és mindenkinek, aki eljött, és résztvevője volt megemlékezésünknek.
„Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk.”
Nagyné Kovács Éva
