20.3 C
Cegléd
2024. július 20. szombat
spot_img

Egy előadás utóélete

Biztos vagyok abban, hogy a Patkós Irma Színház és a ceglédi Patkós Irma Művészeti Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium életében fontos mérföldkőnek fog számítani Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperájának 2018-as csemői és ceglédi bemutatói.

Sok örömmel, nehézséggel és tanulsággal szolgált nekünk a próbafolyamat, az előadások utóélete, a produkciók szakmai és nézői fogadtatása. A bátorító szavak erőt adnak majd az újabb feladatok küzdelmeihez, a bíráló gondolatok viszont arra sarkallnak bennünket, hogy a későbbiekben sokkal körültekintőbben járjunk el. A ceglédi közönségnek tartozunk annyival, hogy egy ráadás előadással lehetőséget teremtsünk arra, hogy mindenki megnézhesse, aki szeretné, aki nem jutott be augusztus 20-án. Saját hatáskörben gondoskodni fogunk az új bemutatóról. Most szeretnénk megosztani Kedves Olvasóinkkal két nézői véleményt. A csemői előadásról Povlács Márta által írt gondolatokat elevenítjük fel, a ceglédiről Nyirán Ferenc osztotta meg velünk gondolatait:

A néző szemével

2018.augusztus 19-én részese lehettem a csemői István a király előadásnak. Megilletődtem. Megilletődtem, úgy, ahogy rajtam kívül még több ezren.

Láttam Szörényi-Bródy szerzőpáros rockoperáját, de van annak már vagy 30 éve. Lenyűgözött akkor is. Húsz évesen mást jelentett nekem, mint most. Mentünk, mert rajongtunk Vikidál Gyuláért, Billért, és a többiekért. Naponta hallgattunk (és hallgatta a szomszédság is muszájból) az újra- és újra feltett lemezt.

Most, Csemőben, már nem csak a nagyszerűen megkoreografált történetet láttam, már nem csak az ismerős zenét hallgattam. Már láttam mögötte az embert is, aki ezt megálmodja, megrendezi, aki előadja. Már láttam azokat a verejtékcseppeket, amiket elhullajtottak a tanárok, és diákok.  Már látom, az embert is, akit úgy hívnak: színész. Laikusként csak azt érzem, hogy amit csinálnak, szinte emberfeletti. Azon gondolkodtam, milyen nagyszerű személyiségű tanárai lehetnek ennek a színháznak, iskolának, hogy nyár kellős közepén 150 kamaszkorú színészpalántával ezt a csodát el tudták érni.

Már azzal a szemmel is néztem a táncosokat, a szereplőket, hogy micsoda munkás két hónap lehet mögöttük, hogy azok a lábak egyszerre toppanjanak, hogy történelmünk egyik legjelentősebb pillanatait úgy tudják közvetíteni, átsugározni, ahogy azt, csak a legnagyobbak tudják. Mert elfogulatlanság nélkül azt gondolom, erre a teljesítményre csak a legnagyszerűbbek, a profik képesek. Ők azok. Persze, a közönségnek az számított, hogy jól szórakozzon, hogy élményt kapjon, hogy feltöltődjön. Megtörtént.

Hálás vagyok, hogy részese lehettem a csodának. Hálás vagyok, hogy ismerhetek olyan nagyszerű embereket, mint: Andó László rendező, igazgató,  Majláth Árpád, Jámbrik Máté, akik  koreografálták, Látó Richárd, aki a zenei vezető volt.  Tudom azt, hogy mindig ilyen emberek vitték előbbre a világot, akik töretlen hittel, alázattal, elhivatottan küzdöttek azért, amit el szeretnének érni.

Tisztelet a támogatóknak, akik lehetővé tették, hogy a produkció megvalósulhasson. Milyen jó, hogy több, mint 200 ember volt segítségére a társulatnak! Bízom benne, hogy a támogatók az előadást látva úgy érzik: nagyon megérte, mert megérdemlik.

Povlács Márta

 

A szakember szemével

Augusztus 20-án mutatta be Cegléden a Patkós Irma Színház az István, a király című rockoperát, melynek ősbemutatója harmincöt évvel ezelőtt volt.

Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámáját alapul véve Szörényi Levente szerezte a zenét és Bródy János írta a szöveget.

Az ősbemutatón a főbb szerepeket jeles színművészek és a kor neves rocksztárjai alakították. A mű népszerűsége azóta is töretlen, nem véletlenül, hiszen erkölcsi, politikai üzenete máig ható, mellőzve a napi, aktuálpolitikai áthallásokat – szélesebb horizonton mozog a mű ennél.

Gyanítható, hogy az egykori Tiszti Klub udvarán telt ház előtt bemutatott darab szereplői az első, 1983-as előadás idején még nem is éltek. Ez nem minősítés lenne, csupán ténymegállapítás, hiszen a szereplők többsége a Patkós Irmáról elnevezett művészeti iskola, színitanoda növendékei, középiskolások.

Az előadásra igen hamar elkelt valamennyi jegy, az érdeklődés jóval nagyobb volt a félezer néző befogadására alkalmas helyszínnél.

Mindenképpen dicsérendő a társulat hatalmas munkája, nem csak az előadás színre vitelét értem ezalatt, hanem már önmagában az is elismerésre méltó, ahogyan a díszletet, jelmezeket az előző napi, csemői előadásról az augusztus 20-i bemutatóra átszállították, felállították. Sok idő a két előadás között pihenésre így nemigen adódott, de ez ezen az estén nem volt érzékelhető, a színészek valamennyien a maximumot hozták.

Magára a történetre itt most nem térnénk ki, egyrészt helyszűke miatt, másrészt vélhetően mindenki előtt ismert Koppány és István harca, és annak végkimenete. Említsük meg inkább az előadás szereplőit, az Istvánt játszó Kázmér Tamást, Koppány szerepében pedig Marosszéki Tamás nyújtott kiváló alakítást. De a további főbb szerepekben Bekker Bernadett, Szabó Rebeka, Mahalek Gábor, Csiki Eszter és Kiss Attila Andor nevét kell kiemelni a teljesség igénye nélkül, hiszen a darab sokszereplős gárdájából lehetetlen mindenkit felsorolni.

A díszlet jól kidolgozott, a jelmeztervező és a kivitelező munkáját is dicséret illeti. Látó Richárd zenei vezető és a két koreográfus, Jámbrik Máté és Majláth Árpád (ők emellett magyar főurakat is játszottak) mindenképpen említést érdemel, hiszen pazarul, látványosan megtervezett, a darab monumentalitásához méltó volt a számos tagot felvonultató táncosok összehangolt, jól begyakorolt mozgása, összességében a látványterv remekül megvalósult.

És nem maradhat említés nélkül a darab rendezője, a Patkós Irma Művészeti Iskola igazgatója,

Andó László sem. Neki és tanítványainak, munkatársainak köszönhető, hogy az előadás végén a több, mint ötszáz néző – és kint további százak, akik az utcán rekedtek – állva hallgatta a nemzeti Himnuszt. Ahogy mondani szokás, végül szűnni nem akaró vastaps volt a közönség részéről, és itt-ott némelyek szemében könnycseppet is véltem felfedezni.

Nyirán Ferenc
Fotó: Kisfaludi István / Töreki Zsolt
Fotók az eseményről itt és itt…

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

„Lerúgták a biciklijéről a fogyatékos srácot”

Megtámadtak egy fogyatékos fiatalt Cegléden a Nagykőrösi úton –...

Másodrendű állampolgárok Cegléden

Miért vagyunk másodrendű állampolgárok Cegléden? Avagy csak a pénzünk...

Legjobb Otthon Ingatlaniroda

Új ingatlaniroda nyílik Cegléden a Kossuth Ferenc utca elején....

Páros portré a megbántottságról

A hetvenes években Cegléd főterén Bakányi Gyula festőművész gyakran...

55 éve zárta be kapuit a Vízjárási iskola

A szoljon.hu oldalon jelent meg írás a Törtel külterületén...