Ha egy gimnazista az iskola falain kívül is be tudja mutatni munkáit, az már karrier kezdete.
Júniusban még a Gimi Klub adott otthont Pál Csenge képeinek – már ott volt az altfurulyán játszó Theo van den Burg közreműködőként. Most már társszerzőként van jelen, de most a fotó a közvetítő eszköze a Református Gyülekezeti Házban. Hánka Levente lelkész bevezetőjében épp az információ átviteli eszközeinek változásáról, annak generációs hatásairól szólt bevezetőjében. 
Kifejtette, hogy a tartalom ugyanúgy emberi és persze lehet szakrális is. Pál Csengével és hat társával nyár elején Csíkban jártunk, egy kicsiny üdülőfalu épp felszentelt kápolnájában, ahol a jó-adakozó szándék ellenére az összkép vegyes lett. Kritikai megjegyzéseket hallottam Tőle, sőt kis vallásellenességet is véltem kihallani szavaiból. Hogyan mutatom így meg a környék szép templomait, a Kegyhelyet és a Somlyói nyerget? Milyen lesz a fogadtatás? – gondoltam magamban. Végigjártuk az összes szép helyet, Csenge – meglepetésemre – egy középkori ikont idéző festményt készített a szakmai hét végén, most pedig Reformátusok gyülekező helyén kiállít. Theo családja sok szállal kötődik az egyházhoz, a kiállítás rendezésében is oroszlánrészt vállalt édesapja, édesanyja pedig szép fuvolajátékával tette különlegessé a szombat délelőtti megnyitót, melyen Theotól kedvenc két képem ugyan nem képpár, de mindkettő művészi látásmódról tanúskodik. A fenyőág végében készült makró sűríti a kozmikus világot néhány négyzetcentiméterbe, színeinek finomsága a festőiség határát súrolja, hogy aztán a fényt egy következő képén felbontsa, és új dimenzióba helyezze vele a figurát. Utóbbi akár szignálja is lehetne e kiállításnak, de talán még jobb Csenge kreált címe: Nyaklánc.
P.R.G.
