A Cegléden is népszerű Kánafélék vagy Rózsanádfélék a Gyömbérvirágúak rendjének egyik monogenerikus családja, a kladogramon az egyszikűek kládját zárják. A kánák morfológiája eléggé egységes, ezért a megkülönböztetésük sem könnyű faji- és fajta-szinten.
Évelő, lágyszárú növények, földalatti rizómával, mely lehet vékony gyöktörzsszerű vagy erőteljesebb gumó. Magasságuk a fél és 4 m között változik. Ebből levélhüvelyre emlékeztető allevelek, és méretes lomblevelek fejlődnek ki. A levéllemez és levélnyél élesen nem különül el egymástól. A banánfélékre jellemző áltörzs itt is kialakul, az egymást borító, szoros levélhüvelyek rétegeiből. Virágzáskor a virágzati tengely túlnő a hajtásokon és a lomblevelek zónája felett bontakoznak ki az igen tetszetős virágzatok.
Az egyes virágok minden esetben kétivarúak, és igen érdekes módon aszimmetrikusak. Három, nem egészen egyforma csészelevél tetőcserépszerűen fedi egymást, a pártát három sziromlevél alkotja, melyek közül az egyik jóval kisebb, mint a másik kettő. A porzónak csak az egyik fele termékeny – mely egy portokot visel két pollenzsákkal –, a másik sziromszerű staminódiummá alakult, és takarólevélként működik. A párta és a staminódium(ok) egymással összenőve egy ún. pártacsövet hoznak létre. A termő alsóállású, háromrekeszű. A magház rekeszeinek válaszfalaiban találhatók a nektártermelő szeptális mirigyek, melyeknek kivezető csövük a pártacső aljára nyílik. A termő bőrszövetén számos nedvdús dudor helyezkedik el, már fiatalon is.
Magkezdemények száma igen sok, apróméretűek. A kánafélék igen specializált és fejlett egyszikűek, egyetlen nemzetségébe sorolandók, mintegy 30 faj alkotja. Őshazájuk Amerika trópusi és szubtrópusi területei, ahol a humuszban gazdag erdőket kedvelik, de mocsarak és lápok partján is tömegével jelentkeznek. Afrika és Ázsia területeire betelepült fajok nagy része elvadult, és néhol nagy tömegben elszaporodtak. Batthány Boldizsár sárvári birtokán gyakran megfordult a belga Clusius, aki behozta a kánát Magyarországra a XVI. században, akárcsak a jácintot, tulipánt, orgonát és vadgesztenyét is. Lippay György esztergomi érsek felfigyelt rá és öccse, Lippay János a hazai kertészettudomány megalapítója – jó leírást adott a virágnádról.
Ma, Magyarországon is igen kedvelt és elterjedt dísznövények, a kána számos kerti változata ismert. Levél- és virágszín-változatosságuk hihetetlen gazdag. Intenzív nemesítésük az 1840-es évekre nyúlik vissza. Nálunk két híres kertészet foglalkozott a kánákkal, Temesváron Mühle Árpád, Nagyváradon és Debrecenben pedig Pohl Ferenc. Mühle Árpád egy 1906-ban kiadott jegyzetében 1100 kána változatot sorolt fel és kínált eladásra. A debreceni kána-nemesítés sokáig éreztette hatását, ma önálló nemesítés nem, csak fajtafenntartás folyik az országban. A kertekben gyakran ültetett barna színváltozat egy hibridfaj (Canna x generalis), igen kedvelt; igazi ritkaság viszont a fehér és a sötétbordó virágzatú változat. A termetes és törpe kána-típusokat egyaránt kedvelik.
Ha deresedik a határ, fel kell szedni a gumókat és száraz fagymentes helyen szükséges tárolni. Aki tavasszal, szép növényekkel szeretne indulni a kertben, a gumókat érdemes előhajtatni és már a leveles növényeket ültetjük ki. A dél-amerikai indiánok ismertek egy módszert, ami után nyugodtan elfogyasztották gumóját, de ezt a kísérletezést nem ajánljuk. Maradjunk inkább a burgonya, csicsóka vagy a batáta mellett.
ESDÉ
Fotó: SD fotó
