A sikeresnek mondható őszi nagytakarítás után sajnos ismét és újra szembesülnünk kell a mocsokkal kicsiny városunkban. Bár nem közterületről van szó, hanem a MÁV tulajdonában lévő területről, de mégis közösségi színtér, hiszen naponta több száz ceglédi fordul meg a vasútállomáson és környékén ezért is települt ide Kormányablak is.
A képek önmagukért beszélnek: zsebkendők, csikkek, emberi ürülék fogadja a ceglédieket és a turistákat a MÁV kiszolgáló létesítményei körül. Lehet ujjal mutogatni, hogy nem közterület és hogy takarítson a MÁV, de ezt mi polgárok használjuk, így feladatunk és érdekünk, hogy tiszta és rendezett maradjon a saját magunk és a turizmus érdekében. Városlakóként egyértelmű mit kell tenni: nem szemetelni. De mit lehet még tenni?
Egy a problémával hozzánk forduló olvasó, aki naponta a vasútállomás környékén tartózkodik elmondta: sajnálatos módon a hajléktalanok okozzák a legnagyobb problémát és nem csak a ceglédiek, hanem a más városokból érkezők.
Nem kell ítéletet mondani a fedél nélkül maradt emberekről, mert ahány ember annyiféle a hajléktalan is. Egy részével nincs probléma, de van egy réteg, amelyik úgy próbálja elviselni az életet, hogy iszik, agresszív, teljesen elvet mindenféle társadalmi normát és akkor még a mentális problémákkal küzdőkről nem is ejtettünk szót.
Cegléd rendelkezik hajléktalanszállóval, aminek a befogadóképessége korlátozott (jelenleg 24 férőhely van, ami a krízis időszakban 33-ra növekedhet) és sajnos nem is elegendő, hogy valamennyi utcán élő embernek fedelet biztosítson.
Hétfőn lépett hatályba a 178/2018. (X. 2.) kormányrendelet „az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértéssel kapcsolatban közreműködő egyes szervek kijelöléséről és feladatairól”. A törvény önmagában nem megoldás a problémára és nagyon sok kérdést vet fel, hiszen több a hajléktalan és a rászoruló Cegléden, mint amihez elegendő lenne a szálló befogadóképessége, nem szólva a más településekről ideérkezőkről. A törvény viszont nem nyújt önmagában megoldást a hajléktalan problémára. Többek között arra sem, hogy illemhely hiányában a köztereken végzik „dolgukat” egyes emberek.
A legfontosabb kérdés az olvasói megkereséssel kapcsolatban az, hogy lehetne megoldani, hogy a vasútállomás környékén ne fekáliába lépjenek az emberek? Hogy ne berendezett kapubejáróban aludjanak az utcán élők?
Az egyik ilyen lehetőség lenne a fertőzött terület elkerítése, ami a MÁV feladata, ha foglalkoznának a kérdéssel. A másik talán a területükön elhelyezett néhány mobil vécé telepítése. A csikkek és egyéb hulladékok miatt a köztéri szemetes elhelyezésének sűrítése.
Pusztán reményünket lehet kifejezni, hogy a MÁV illetékeséhez eljut Cegléd városának ezen igénye és tesz valamit, hogy polgártársaink és az ide érkező vagy átutazók ne a mocskot lássák a városunkba érve.
László Ágnes
