Vonós és pengetős hangszerek egész sorát készíti és javítja a ceglédi Kuthy György, aki egy régi török hangszer másolatát is megalkotta már. Életéről és ritka szakmájáról a restaurátor beszélt hírportálunknak.
– A vonós hangszerekkel már nagyon fiatalon kapcsolatba kerültem. Annál is inkább, mivel zenei általános iskolába jártam. Mi több, nyolc évig hegedültem is. Jelenleg pedig farestaurátorként dolgozom a Kossuth Múzeumban – mutatkozott be hírportálunknak Kuthy György.
A ceglédi születésű szakember ezután arról beszélt, hegedűket készíteni és javítani bizony nem könnyű feladat. A ritka szakmából ráadásul csak nagyon nehezen lehet megélni.
– Humorosan csak azt szokták mondani, rossz korban kezdtem űzni ezt a szakmát, mert már megszűntek a cigányzenekarok. Mégis úgy érzem, hogy talán újra keresett lesz ez a munka. Hiszen egyre több olyan ember van, akik felnőtt korban tanulnak meg hegedülni vagy brácsázni – mondta.
Györgyöt műhelymunkájának kulisszáiról is megkérdeztük. Mint mondta, legelső hangszerét, egy brácsát, még 1994-ben készítette el. A vonós hangszerekhez Erdélyből érkezik hozzá az értékes faanyag. Egyedi munkadarabjai jó részéhez pedig boszniai jávort és fenyőféléket használ fel.
– A hangszerek elkészítésének költsége a pár százezer forinttól a milliós nagyságrendig terjed. Itt nem az anyag kerül sokba, inkább a munkadíj. Egy munka egyébként három-négy hónapig, vagy akár fél évig is eltarthat.
– Ami pedig a javítást illeti, van, akinek vonókat javítok, de korábban gitárt, nagybőgőt és mandolint is rendbe hoztam. Habár nem tudok játszani rajta, tudom, milyennek kell lennie méret, hangolás és húrnyomás szempontjából.
– Ugyanakkor a török népzene egyik klasszikus hangszerének, a saznak a másolatát is elkészítettem már – sorolta az alkotásokat.
Majd azt is elárulta, sok évvel ezelőtt egy világhírű mester hangeszközével is összehozta a sors. – Budapesten volt egy nemzetközi hangszerkiállítás és hangszerkészítő verseny. Akkor volt szerencsém egy Stradivari-hangszert fogni a kezemben – osztotta meg élményét a restaurátor, akinek a keze alatt a múzeumban is ég a munka.
Általa újult meg például az intézmény ódon dolgozószobájának évszázados dohányzóasztala, de Gubody Ferenc, egykori ceglédi polgármester képének kerete is.
– Restauráláskor egyáltalán nem az a cél, hogy újat alkossunk valamiből. A kiállíthatóvá tételre kell törekednünk, és arra, hogy az eredetihez leginkább hű állapotot adjuk vissza – zárta gondolatait Kuthy György.
Forrás: szoljon.hu
Fotó: Mészáros János
Minden elismerésm a ‘Mesteré”, aki inkább dolgozik szenvedélyből, mint az anyagi haszonszerzés miatt. Megtallta a „boldogságot”, hiszen azt cselekszi, amit szeret. A munka élete rész, azonosul vele. – Ritka az ilyen ember. Szívből gratulálok és kívánok olyan megbízást is részére, ami méltó alkotásához méltó tisztelet díjat biztosít.